-8. rész-
Álmatlan éjszaka
" Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. "
- Tuti, hogy bejössz neki!- bíztatott Denise miközben a fagyinkkal sétáltunk egy sétányon
- Denise, ő egy tanár!- tiltakoztam
- És azt hiszed, neki nincsen szeme?
- Ő nem néz úgy rám, ezt biztosan tudom!- váltottam gyorsabb tempóra- és egyébként is, miért pont én jönnék be neki?
- Viccelsz? ! Hófehér porcelán bőr, hosszú, göndör barnásvörös haj, nagy ártatlan barnás zöld szemek, hosszú fekete szempillák, telt ajkak, vékony derék… Mit meg nem adnék azért, hogy nekem is ilyen alakom legyen!- borzadt el magától- Néztél te már tükörbe, csajszi?
- Képzeld az év mindennapján!- forgattam a szemeimet, kicsit zavarban külsőm jellemzését hallgatva
- Elmondanám neked, hogy a pasik imádják az ilyen kislányos alkatú nőket!
- Még, hogy kislányos alkatú…- húztam el a számat- mond csak azt simán, hogy akkora vagyok, mint egy kutya ülve!
- Ez hülyeség!- ellenkezett a fagyiját nyaldosva- bár, ha jobban megnézlek…- mért végig mosolyogva
- Na!- böktem oldalba durcásan, amin elnevette magát
- Hayley komolyan mondom, jó kis nő vagy te!
- Kösz… egy velem egykorú srácnak talán.
- Le sem tagadhatnád, hogy tetszik, remélem, tudod!- forgatta a szemeit
- Ott egy csap! Megmosom a kezem. - sétáltam közelebb, hogy megmoshassam ragacsos kezeimet és számat
- Még akkor sem, ha terelsz… - dünnyögte magában rajtam mosolyogva
- Egyébként Denise, én meg a te testedért adnám el a lelkem! – gondolkoztam el a számat törölgetve
- Az enyémért? – kerekedtek el szemei
- Hosszú combok, sportos testalkat, vagány külső… - sorolgattam most én előnyeit magammal szemben
- Elhiheted nagyon szar ilyen magasnak lenni! Nem találok egy rendes pasit, sem akinél ne lennék magasabb legalább 2-3cm-vel… - fújtatott
- Miért? Milyen magas vagy?
- 175cm…
- De jó lenne!- lelkendeztem
- Hiszed! Egyébként otthon nincs pasid Hayley?- gondolkozott el
- Nem… már nincs. –mosolyogtam
- Már?
- Mielőtt eljöttem szakítottunk.
- És ezt te ilyen boldogan közlöd?
- Jobb ez így… tudod ő a legjobb barátom…
- Legjobb barát… - gondolkozott el- nem nagyon értem!
- Ezt nem is nagyon lehet…
- És akkor ti tartjátok a kapcsolatot?
- Persze, pont mielőtt eljöttünk akkor beszéltem vele telefonon, hogy meg van- e még?
- Kezdem érteni…- mosolyodta el magát
- És neked van barátod?
- Nem nincs és nem is kell!- hallottam a hangjában, hogy ő ezzel le is zárta a témát én, pedig nem firtattam
- Ma este mit csinálsz?- kérdeztem már a kollégium ajtaján belépve
- Próbálom elkerülni a szobatársam… - sóhajtott mélyeket
- Ennyire rossz a helyzet?
- Nem. Még rosszabb!
- Ha gondolod, gyere át ma este is filmet nézni!
- Áhhh folyton a nyakadon lógok már!
- Örülök neki, addig is nem unatkozok!- mosolyogtam rá bíztatóan
- Meggyőztél!- mosolyodta el ő is magát
- Hívd át Philt is!- javasoltam
- Ma egy csajjal randizik…
- Még jobb! Akkor tartunk egy lányos estét!- mosolyogtam rá
- Kösz Hayley!- ölelt meg
- Nincs mit!
Egész jól alakult a délutánom. Megtanultam az új angol szavakat, ami szerencsére gyorsan ment majd elmentem gyakorolni egy kicsit zongorán. Körbe jártam az egész iskolát és a végén már egész jól kiismertem magam benne. Ami a legelképesztőbb volt, hogy nagyon sok stúdió féle szoba volt egy csomó hangszerrel felszerelve. Ez teljesen meglepett engem! Még keverő pult is volt, amin vissza lehetett hallgatni mit alkottál. Nagyon klassz ez az iskola, ezért lehet ilyen nehezen bejutni!
Este Denise átjött és megnéztük a „Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt” című filmet. Utána még beszélgettünk 2órát majd visszament a szobájába az őrült szobatársához én pedig vettem egy nagy fürdőt és lefeküdtem aludni.
Csak forgolódtam az ágyban és bambultam ki a fejemből. Túlságosan pörgött az agyam ahhoz, hogy eltudjak, szenderedni. Bill járt az eszemben, az én énektanárom, akiért mindenki odáig van a suliban, amit meg tudok érteni. Egyszerűen ő olyan volt, mint egy filmsztár, vagy mint egy regény szívdöglesztő főhőse. Megvolt benne minden, amire csak egy nő vágyhat: intelligens, jóképű, figyelmes, udvarias, humoros és érett férfi. Igaza volt Denisenek, miszerint: „Le sem tagadhatom, mennyire odavagyok érte.” Én tényleg nem akartam ezt érezni, de nem tudtam befolyásolni sem az eszem, sem pedig a testem. Mikor rá gondoltam a hideg rázott és kimondottan jó értelemben. Soha nem éreztem még ilyet azelőtt és ez iszonyúan megijesztett. Legszívesebben kiszaladtam volna a világból, amiért pont ő iránta rajongtam így. Nem kevés nehézség árán hajnali 2-kor sikerült elaludnom.
Utolsó kommentek