-3. rész-

Új élet kezdete

"Aki barátot talál, kincset talál."

Nagyon pocsékul éreztem magam. A vonatom összesen 2órát késett az átszállásnál,a taxi pedig ami az Akadémiára vitt volna eltévedt velem útközben és ha még ez sem lett volna elég,még az állomáson elkezdett szakadni az eső. Eláztam, fáztam, ideges voltam és éhes. Délután 5 óra helyett 8-ra értem oda a Rockschoolhoz ahol még mindig esett az eső. Nem tudtam beengednek-e a Kollégiumba pláne, hogy 3órát késtem...

Ott álltam a gyönyörű épület előtt miközben bőrig áztam egy nagy bőrönddel a kezemben. Mélyet sóhajtottam majd felmentem a lépcsőn és benyitottam a nagykapun. Vagyis nyitottam volna, ha azt nem találom zárva.

- Szuper!- forgattam a szemeimet és elkezdtem dörömbölni vagy 5percen át ütöttem az ajtót hiába, mikor valaki oda jött és ajtót nyitott.

- Sajnálom hajléktalanokat nem fogadunk be!- nézett végig rajtam egy nálam kicsit idősebb baseballsapkás srác

- Én nem...- kezdtem el magyarázkodni megszeppenve mikor láttam,hogy elmosolyodik- Hayley Morgen vagyok!- nyújtottam neki kezet

- Phil. - rázott velem kezet még mindig vigyorogva, de nem nyitotta kijjebb az ajtót

- Phil hagyd már szegény csajt!- lökte arrébb a fiút egy élénk lila hajú lány majd kitárta előttem az ajtót és segített behúzni a bőröndömet.

- Köszi!- mosolyogtam rá

- Áhhh semmiség, a tesómat a fejére ejtették kiskorában párszor és sajnos nem fejlődött ki az agya rendesen...- húzta el a száját majd elmosolyodott

- Igazad van, de nekem legalább van!- kacsintott a baseball sapis fiú

- Denise Müller vagyok, ő pedig a dilis bátyám Phil...- fogott velem kezet kedvesen Denise

- Örülök!- mosolyogtam rájuk

- Most jársz itt először, ugye?!- nézett rám a lány

- Ennyire látszik?- pirultam el

- Hát...kicsit!- bólogatott nevetve- Gyere csajszi, segítünk megkeresni a szobád!Phil a bőrönd!- parancsolt rá testvérére engem pedig a porta felé kezdett húzni

Ekkor néztem csak igazán körbe. Gyönyörű volt belül is az Akadémia, tágas folyosók,vidám színű falak,néhol bükkfából készült burkolatok, és ami a legjobban megtetszett az egésznek a hangulata!Mindenhol emberek, elszórtan csoportokban,egyedül,fotelekben,lépcsőfokokon ülve,hangszerrel a kezükben és csak zenéltek,beszélgettek vagy jót hülyültek. Az egész olyan pezsgő és szabad volt.

A portás a pulton ült gitárral a kezében és csak úgy spontán játszott valami klassz dalt.

- Fred!Ő itt Hayley Morgen. Odaadnád a szoba kulcsát?- kérdezte az extrém külsejű lány a hosszú hajú férfitől

-506-os szoba. - nézett meg egy papírt majd kezébe adta a kulcsom és tovább pengette a húrokat teljesen átszellemülve.

Miközben mentünk fel az emeleten mindenhol pakolászó embereket láttam tehát nem csak én hozom el a fél szobámat a kollégiumba.

- Ez itt a lányok folyosója...a fiúké az épület másik végében van komoly megfontolásból. - nevette el magát Denise

- Értem és nem mehetünk át egymás folyosójára?- kérdeztem

- Csajszi ez nem egy börtön!- nevette el magát- Odamész, ahová akarsz!

- Persze csak este 11-ig.-mondta Phil

- De persze azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket!

- Szóval akármikor átjöhetnek a fiúk?- kerekedtek el szemeim

- Aha, ha nem buknak le az éjjeli őrnél! De ez nem mindig jön össze. - nevetett Denise

- Én még soha nem buktam le!- jelentette ki Phil büszke fejjel

- Vagy legalábbis ebben a tanévben...- pontosított húga kinyitva a szobám ajtaját

- Hűha!- füttyentett Phil

- Nagyon király szobát kaptál!- nézett elismerően Denise, én pedig beljebb lépdeltem

- Szobatárs?- néztem rájuk meglepetten mivel 2 üres ággyal találtam szembe magam

- Örülj neki, hogy nincs!- mondta Phil megrántva a vállát

- Na, mi megyünk is pakolj ki! Ha kellene, valami csak szólj itt lakom két szobával arrébb-figyelmeztetett Denise-9-kor van ma vacsi, ha gondolod, jöhetsz, velünk csak kopogj át!

- Oké, mindent köszönök!- néztem utánuk és magamra is hagytak

Körbe néztem a szobában. Nem volt nagy, de nagyon otthonos. Narancssárga falak, két 1személyes ágy, 1kis tv, 2 nagy barna színű ruhásszekrény, színben hozzá illő író asztallal és 1éjjeli szekrény a 2ágy között. A költöztetők a dobozokat a szoba közepére tették tehát lassan el kellett kezdenem kicsomagolni. Ám még valami nagyon tetszett a szobában, volt egy kisebb fürdőszoba káddal és WC- vel na meg egy mosdókagylóval. Gyorsan vacsora előtt még felhívtam anyut és Conort, hogy megérkeztem majd bekopogtam az 504-es szobába Denisehez. Mosolyogva nyitott ajtót majd magával cipelt az ebédlőbe, ami egy nagy terem volt kinti asztalokkal egybekötve, tehát akár kint is ehettünk volna az udvaron.

- És honnan jöttél?- kérdezett Denise 1 brokkolit felszúrva a villájára

- Eggből, dél Németország...- magyaráztam a teámat szürcsölgetve

- Azta jó messziről jössz!- figyelt fel Phil is aki az egyik haverjával beszélgetett eddig

- Hát igen.

- Mi Berlinből. - mondta Denise

- Szép város!- mondtam csendesen

- Jah...az!- csámcsogott Phil - egy koszfészek!

- Legalább is ahol mi laktunk. - egészítette ki Denise

- Ti ikrek vagytok?- kérdeztem rá végre, amit már az eleje óta akartam, mert kicsit sem hasonlítottak egymásra

- Igen, ez a tökfej 10perccel előbb jött a világra. - nézett bátyja felé

- Hányadikosok vagytok?

-2.! - húzta ki magát Phil amin elmosolyodtam magam

- Egy év alatt bele lehet szokni ebbe a légkörbe?- néztem a furcsábbnál-furcsább zenélő embereket körülöttünk

- Elég rá 1 hónap is!- legyintett Denise vigyorogva

- És a tanárok jó fejek?

- Már amelyik...- húzta el a száját Phil - imádkozz,hogy jó tanárokat kapj!

- Milyen tárgyakat vettél fel?- kérdezett a lila hajú extrém sminkű lány

- Ének, zongora, gitár, zenetörténet és a csökkentettek: angol, matek, magyar, biokémia, földrajz. - sorolgattam remélve, hogy semmit sem hagytam ki

- Az szép, lesz elég gondod!- mondta Denise

- Mért ez sok?

- Én a helyedben legalább 3órát leadnék...

- Én vagy az utolsó 5-öt!- viháncolt Phil a tányérjába

- Komoly?- néztem rá meglepetten

- Így is nehéz lesz hozzá szoknod az első évben, minek túlterhelned magad? Én a csökkentettek közül csak az angolt hagynám meg. Leérettségiztél már, akkor minek tovább matekkal és ehhez hasonlókkal kínlódni?!- mondta Denise

- Lehet, igazad van!- bólintottam

- De ez csak az én véleményem!- rántotta meg a vállát

- És a közös órákon tényleg lehet, hogy vegyesen leszünk? Úgy értem, hogy évfolyam szerint is?

- Igen ez elő szokott fordulni hisz vagy 1000-ren járunk ide és mindenki más-más órákat vesz fel, tehát néha megesik az ilyesmi...

- Szóval lehet akár, hogy veletek is összekerülök 1 órán?

- Meglehet!- mosolygott - Mi is felvettük Philel a zenetörténetet.

 - Klassz lenne egy órára járni!- fejeztem be a vacsorámat

- Úgy látom, mi jól kifogunk, jönni!- mondta mikor visszaértünk a szobáinkhoz

- Én is így látom!- mosolyogtam

- Jössz velünk az évnyitóra az előadóiba holnap délután?

- Persze, szívesen!

- Oké akkor addig pakolj ki, ha jól láttam elég sok cuccot hoztál!

- Mondhatni...

- Szólj, ha segítség kell, holnap 2-re itt vagyunk érted!

- Feltétlenül, jó éjt!

- Jó éjt Hayley!- intett

Nagy mázlistának éreztem magam, hogy Denisel találkoztam. Rendes volt tőle, hogy ennyit segített annak ellenére,hogy nem is ismer. Ugyan nem tudtam, hogy miért pont engem szemelt ki magának Denise, mégis jól esett. Ha a megérzésem nem csal, ez egy szép barátság kezdete.

Miután még aznap este elpakoltam a ruháimat a szekrénybe néztem egy kevés ideig a tv-t, lezuhanyoztam, majd nyugovóra tértem az új szobámban.