jessyblog

-36. rész- 

Levelezés 

" Mondd meg neki hogy szereted, hiszen nincs mit veszítened, de mindig bánni fogod, ha nem teszed meg.. "

Azonnal kitéptem egy lapot a füzetemből és írni kezdtem rá.

„ Ez a lány nagyon idegesítő!” – göngyöltem össze a papírt galacsinná és az épp helyére ülő Bill asztalára dobtam. Először meglepődött és kereste a feladót. Mikor találkozott tekintetünk elsuttogtam neki, hogy nyissa ki és ő úgy is tett. Néztem az arcát, ahogy értelmezi a kis szöveget majd mosolyogva rám nézett, miközben a fejét csóválta. Körbe pillantott, majd írni kezdett a fecnire és visszapöckölte nekem.

„ Talán féltékeny vagy? Csak kicsit értetlen. J”

-       Hayley! – ijesztett rám Bill mikor hangosan megszólalt

-       Tessék? – kaptam fel a fejem

-       Végeztél? – kérdezett, de hirtelen azt sem tudtam miről beszél – A dolgozattal. – segített ki mosolygós szemekkel

-       Ja! – értettem meg – Igen, kész vagyok.

-       Kihoznád nekem, hogy vethessek rá egy pillantást? – kacsintott és Denise felkuncogott mellettem

-       Persze. – siettem oda hozzá készségesen. Elvette a papírt, átfutotta tekintetével és mosolyogva becsúsztatott egy lapot a zsebembe, ne hogy valaki meglássa.

-       Tökéletes köszönöm. – bólintott kimérten és letette a lapot maga elé

-       Köszönöm. – bólintottam és gyorsan visszasiettem a helyemre elolvasni a papírt

„Megjegyeztem ma már, hogy mennyire csodásan festesz ebben a szoknyában?” – olvastam el az üzenetét, amitől fülig pirultam.

„Azt hiszem a tanár úr flörtölni akar velem. Mi kellene ilyenkor tennem?” – dobtam neki egy újabb cetlit. Felhúzott szemöldökkel olvasta el a cetlit majd elmosolyodta magát és elővett egy új lapot, amire írt valamit, gondosan összehajtotta, leejtette a földre, majd felém rúgta.

„A teendő ilyen esetekben a következő hölgyem: ha akarja, hogy a tanárja közeledjen, önhöz akkor visszaír neki, ha pedig nem akkor nincs más választása, el kell fogadnia a döntését. Viszont vigyázzon hölgyem, lehet, hogy épp most fog összetörni egy érző szívet és ugyan, hogyan tudná ön leélni a további életét ebben a tudatban?” – olvastam el gyönyörű írását és elnevettem magam.

„A tanár úr közeledése beteges és igen sértő, ám azt meg kell, hogy jegyezzem a tanítványa bolondul magáért uram. Ezért szeretné tovább folytatni ezt a titkos levelezést önnel, ha nincs ellenére.” – éreztem, úgy magam mintha egy kosztümös filmbe csöppentem volna és eldobtam a fecnit.

„Ezer örömmel drága hölgy és nem mellesleg ő is oda van önért. Jut eszembe hibátlan a dolgozatod, gratulálok!” – jutatta el hozzám a hófehér lapocskát

„Nagyon reméltem, hogy jó lesz, keményen tanultam rá. Szívdöglesztő vagy ebben a bőrkabátban!” – írtam gyorsan kicsit sem figyelve külalakomra

„Annyira jól esne, ha kibontanád a hajad, egyszerűen imádom nézni. Olyan furcsa itt ülni, úgy hogy nem érinthetlek meg.” – olvastam levelét és már rántottam is ki a rózsaszín szalagot hajamból, így fürtjeim szabadon a vállamra omlottak

„Megőrjítesz. Gyere át ma este!” – dobtam asztalára a kis galacsint, nem is figyelve már ki veheti észre a mi kis levelezésünk. Nagyon figyeltem vajon ezt a kérést, hogy fogadja, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Izgatott voltam, mert ma azt terveztem, hogy valahogyan rábírom Billt, hogy nálam is aludjon, de az egyik idegesítő csoport társam megzavart minket.

-       Tanár úr! – szólalt meg hangosan kezét feltéve

-       Megyek. – dugta zsebre a lapot Bill és segített a lánynak, amitől újra előtört belőlem a zöld szörny. Láttam, hogy ez a lány még szebb, mint az előbbi. Magas volt, fekete hajú, kreol bőrű és világos szemű, hosszú fekete szempillákkal, amit Bill felé rebegtetett. Azonnal felment bennem a pumpa és árgus szemekkel figyeltem miképp akarja felkelteni magára Bill figyelmét.

-       Sokkal jobb nő vagy te ennél a libánál. – találta ki gondolatom Denise odasúgva nekem nyugtató hangon.

-       Köszönöm. – bólogattam egy tollat markolászva idegességemben. A lány tudta a dolgát, de ahogy elnéztem Billt ez cseppet sem érdekelte csak elengedett minden célzást a füle mellett. A lány sokáig nem adta fel, de megelégelve Bill kihátrálását inkább abba hagyta a locsogást. Bill pedig visszasétált az asztalához a sorok között mellettem is elszlalomozva, miközben egy összehajtott papír darabot hajított az ölembe.

„Átmegyek ma. Szünetbe azonnal gyere Tom termébe.” – olvastam el fenyegetettséget érezve levelét és tudomásul véve, de mikor visszaírtam volna, megszólalt a csengő. Bill pedig gyorsan kislisszolt a teremből.