-46. rész-
Tom közbe lép
" Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket. "
- Nálam alszol, ugye? – kérdezett a kocsiban ülve anyáéktól hazafelé tartva
- Szeretnék, de csak ha nem nagy baj.
- Ne butáskodj! – kulcsolta össze ujjait enyémmel
- Na milyen volt a családi buli? – jött azonnal ki elénk Tom az ajtóba
- Tökéletes. – vigyorgott rá Bill és bevitte a bőröndjeinket
- Minden részletre kíváncsi vagyok. – terpeszkedett el Tom a kanapén és addig békén sem hagyott, míg öccse töviről hegyire el nem mondta neki az egész hetünket
- Nem szimpatikus nekem ez a Conor gyerek. – ijesztett rám Tom a kertben mikor épp a felhőket bámultam újság olvasás közben
- A legjobb barátom. – néztem fel rá
- És mi van azzal a Denissel? – heveredett le mellém a fűbe
- Ő pedig a legjobb barátnőm. – olvastam tovább a cikket
- Nagyon barátkozó típus vagy. – tett megjegyzést, amit figyelmen kívül hagytam – Mi lenne, ha ma elmennénk egy jót bulizni? Ott lesz Georg, Gustav meg egy csomó jó arc és dögös nő, ha gondolod barátkozhatsz is velük…
- Billt kérdezted már?
- Nem az a bulizós fajta ezért inkább téged kérdezlek.
- Hát Tom nem nagyon van kedvem hozzá, fáradt is vagyok… - magyarázkodtam
- …és végre megint kettesben lehetnél Billel. – fejezte be kajánul vigyorogva mondatom
- Nem ezt mondtam. – mosolyodtam el magam
- De erre gondoltál. – nevetett a képembe – Anyuci legalább megengedte, hogy együtt aludjatok? – cikizett
- Képzeld meg. – rántottam meg a vállam
- És kellene már valami izgisebb program is, mint az alvás, nem igaz? – húzott tovább, de végül is igaza volt
- Fejezd be. – szóltam rá felé sem fordítva a fejem
- Úgy látom szólnom kéne az érdekedben Törpe. – tápászkodott fel mellőlem
- Fogd be a szádat. – fenyegettem mutatóujjammal, ő pedig nevetve feltett kezekkel besétált a házba.
Végül este Tom lelépett abba a buliba mi pedig 2 film megnézése után csak fetrengtünk az ágyban.
- Tudod, ma különös dolgot vágott a fejemhez Tom… - gondolkozott el mellettem Bill
- Igen? Mit? – tetettem az értetlent, de gondoltam miről pletykálhatott Tom
- Hát jobb, ha nem szó szerint mondom el, inkább szépítek. – simított végig a hátamon, amitől libabőrös lettem – A szememre vetette amiért még mindig nem feküdtem le veled…
- Még jó, hogy ezek a dolgok rá tartoznak. – zsörtölődtem
- Ez igaz, de gondolom nem a saját fejéből pattant ki az ötlet, hogy megkérjen elégítselek már ki téged. – mondta kissé haragosan, de nem hagyta abba a cirógatást
- Nem én mondtam neki, egy szót sem szóltam. Rossz felé keresgélsz.
- Biztosan? – kérdezett felhúzott szemöldökkel, én pedig felkúsztam szájáig és apró csókokkal tapasztottam be.
- Biztosan. – öleltem át és akkor újabb meglepetésként ért reakciója…
Utolsó kommentek