-31. rész-

Csak egy rossz álom

„Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt.”

- Haragszol rám? – kérdeztem mikor kijött a fürdőből egy szál pólóban és alsónadrágban

- Nem haragszom rád Hayley. – ült le az ágyam szélére

- De szomorú vagy. – ültem fel én is

- Nem vagyok szomorú, hidd el. – nyomott vissza az ágyba mosolyogva

- Rendben. – bólintottam

- Örülnék, ha most már tényleg aludnál kicsi lány.

- Én próbálok, elhiheted, de egyszerűen nem megy. – kezdtem el mocorogni

- Gyere ide! – húzott magához és a fülembe kezdett dúdolni nyugodtabbnál nyugodtabb dallamokat.

- Bill! – szólongattam már félálomba

- Hm?

- Felkeltesz reggel, ha indulsz?

- Persze Hay. – mondta. – Jó éjt!

Nem telt bele pár pillanatba és már, el is aludtam, de nyugodt pihenésem nem tartott sokáig. Kaparászást hallottam az ablakból és mikor kinyitottam a szemem egy sötét alak nézett velem farkasszemet. Megrémültem mikor láttam, hogy Bill felé közelít egy késsel melynek pengéjén, meg-megcsillant a holdfény. Kapálóztam, sikítottam, de Bill nem ébredt fel és a kezem az ágyhoz volt kötve a férfi pedig egyre közelebb ért hozzá.

-       Hayley! – fogta meg Bill a vállam ezzel felébresztve rémálmomból

-       Bill! – ziháltam, miközben potyogtak a könnyeim

-       Cshh… - húzott magához a hátamat simogatva – Csak rosszat álmodtál. – nyugtatgatott miközben szépen lassan abba maradt a sírásom

-       Nagyon rossz volt. – dadogtam el még mindig szipogva

-       Semmi baj, már vége. – húzott szemből ölébe a hátamat dörzsölgetve

-       Soha többé nem akarok, ilyen rosszat álmodni. – öleltem magamhoz nyakát és belecsókoltam, Billt kirázta a hideg majd megmerevedett ültében. – Bocsánat. – kértem elnézést a nyak pusziért, mikor rájöttem mit tettem.

-       M… - harapott az ajkába, majd adott egy puszit a számra – Semmi baj, de most már nyugodj meg, hozok neked vizet az majd segít. – és kipattant az ágyból

Tudtam, hogy messzire mentem és fogalmam sem volt arról vajon mit gondolhat. Hallottam, hogy bemegy a fürdőbe, de nem csukta be maga után az ajtót. Hirtelen ötlettől vezérelve totyogtam ki utána én is meglesve mit csinálhat. Ő épp az arcát mosta és törölte meg majd a tükörbe bámult gondterhelt arccal.

-       Jól vagy? – lépdeltem közelebb hozzá

-       Igen. – fordult felém azonnal mimikát váltva, mosolyogva

-       Nem igaz. – ingattam a fejem és még közelebb mentem

-       Egyszerűen csak fáradt vagyok. – hazudta, amit én újra csak ráhagytam.

-       Akkor menjünk. – fogtam meg a kezét és behúztam az ágyig, ahol egymás karjaiba elhelyezkedve aludtunk tovább.

-       Hayley! – szólongatott Bill suttogva reggel

-       Hm? – nyitottam résnyire a szemem és tökéletes arcával találtam szembe magam

-       Mennem kell, de csináltam neked reggelit. – adott egy puszit a homlokomra és az ölembe tette az ennivalóval tele rakott tálcát.

-       Köszönöm. – mosolyodtam el magam kedvességén

-       Jobban vagy?

-       Azt hiszem holnapra már semmi bajom. – haraptam bele a vajas pirítósba

-       Helyes. – törölt le a szám sarkából egy kis vajat

-       Tiszta ruha van rajtad. – vettem észre

-       Igen. Tom hozott nekem.

-       Ide? – esett ki a számból majdnem egy falat meglepettségemben

-       Ide. – mosolyodott el rajtam

-       Tom itt járt és ekkora felfordulás van? – néztem körbe a szobába

-       Csak az ajtóig jött, be sem nézett.

-       Huhh… - fújtam ki magam és folytattam az evést

-       Na megyek Hay, így is elkések. – adott a homlokomra egy puszit

-       Vigyázz magadra! – néztem, amint a cipőjét vette

-       Nagy szünetbe jövök, hozok ebédet. – intett és gyorsan kilépett az ajtón tudva, hogy úgyis ellenkeznék.

Denisenek volt egy lyukas órája nap közben, így eljött hozzám egy csajos beszélgetésre.

-       És nem tudtad belőle kiszedni miért nem akart nálad aludni? – kérdezett Denise, miközben segített nekem rendet rakni.

-       Nem…csak folyton azt hajtogatta, hogy félt engem aztán mikor rákérdeztem hárított. Teljesen megőrjít.

-       Hát nem tudom. Nagyon fura egy pasas.

-       Tudom. – forgattam a szemem – De imádom.

-       Szerintem, ha legközelebb is lesz ilyen, kérdezz rá és ne hagyd, hogy kitérjen a válasz elől

-       Oké. – fogadtam meg Denise tanácsát