jessyblog

 -45.rész-

Viszály

Az érzéseket nem könnyű kordában tartani, de kétségtelen, hogy a legnehezebb a féltékenységet.

Ez a hét minden rossz előérzetem ellenére nagyon jól telt. Bill és az anyukám olyan jól kijöttek egymással, hogy megbeszélték, hogy a téli szünetet is itt töltjük nálunk csak hármasban. Minden nap együtt voltunk, néhányszor Conor és a barátnője is csatlakozott. Strandoltunk, főztünk, sétáltunk, elmentünk bowlingozni, egy álom lett volna az egész hetünk, ám mégis közbe jött valami ami kissé beárnyékolta a csodás nyaralást. Az pedig nem más volt, mint a Conor és Bill közötti ellenszenv. Az első pillanattól kezdve gyanítottam, hogy valami nincsen rendben, de ahogyan telt-múlt az idő ez beigazolódott. Csípősebbnél csípősebb mondatok hagyták el mindkettőjük száját, de mikor rákérdeztem mi ennek az oka egyikük sem adott kielégítő választ…

-       Hay gyere 5 perc múlva indulunk! – kiabált fel az emeletre Bill egyik nap mikor a többiekkel épp a strandra indultunk, de én már fél órája nem tudtam elkészülni

-       Megyek, máris! – kiabáltam le a földszintre a fürdőruhámmal vacakolva, ám pár perc elteltével Bill újra fel szólt.

-       Kicsi lány indulunk, siess már!

-       Te vagy Hayley apa pótlója? – sétált el Conor Bill mellett egy csokoládét majszolva

-       Hayley mi tart már ennyi ideig? – szólt egyre idegesebben Bill újabb pár perc elteltével

-       Elszakadt a fürdőruhám pántja. tudnál jönni? – ugráltam idegességemben, a szobámban

-       Menjek fel? – kérdezett meglepetten

-       Ne Bill, majd segítek neki én elvégre te CSAK a pasija vagy… - vigyorgott Conor a szemébe és tett pár lépést felfelé a lépcsőn

-       Megyek! – előzte be Bill Conort és feltrappolt hozzám

-       Baj van? – kérdeztem mikor idegesen bevágta maga után az ajtót

-       Mi bajom lenne? – kapkodott idegesen és megkötötte a fürdőruha felsőm

-       Szólj, ha elakarod mondani… - hagytam rá

Tehát Bill folytonosan, így reagált. Tehettem fel ezt a kérdést bármikor, bármilyen formában ő mindig visszakérdezett én, pedig ráhagytam arra várva, hogy egyszer csak elmondja mi a baja…

-       Van kedvetek kártyázni? – kérdeztem a többiektől mikor este a tv előtt ültünk egy rakáson

-       Persze. – vágták rá

-       Hay mi játsszunk össze, mint régen! – kacsintott rám Conor és Bill mellettem nyelt egy nagyot

-       Kivételesen ne csaljunk! – nevettem és osztottam mindenkinek már pár perce folyt a játék ám Conor végig egyre kényesebb és kényesebb témákat járt körül, amit Bill nem viselt valami jól, majd egy idő után én sem.

-       … és emlékszel mikor anyukád ránk nyitott mikor végre megengedted, hogy megcsókoljalak? – tetette be nálam ez a kis kaput és vérben forgó szemekkel néztem rá

-       Cony, kijönnél velem egy pillanatra? – préseltem ki a fogaim közt ezt az egy mondatot

-       Ó-óóó. – húzta be a nyakát és kijött velem a teraszra

-       Befejeznéd? – rivalltam rá mérgesen

-       Ugyan mit? – tetette a hülyét

-       Ne játssz velem, pontosan jól tudod miről beszélek. Felháborító ahogyan viselkedsz vele az első naptól kezdve!

-       De én csak…

-       Te csak? – vágtam közbe – Olyan vagy mint egy kis gyerek. – emeltem fel a hangom

-       Oké tudom, de most mit csináljak? Gyerekkorom óta te vagy a legjobb barátom és most úgy néz ki, mintha egy városi divatmajom elvett volna tőlem téged. 18 éve ismerlek és te fél év alatt lekoptattál. Havonta egyszer küldesz egy e-mailt és nagy ritkán felhívsz 5 percekre, szerinted ez milyen érzés lehet nekem? – kiabált és egy kicsit el is gondolkodtatott

-       Te komolyan azt gondolod, hogy nem számítasz nekem?

-       Nem ezt mondtam, csak Bill jobban.

-       Butaságokat beszélsz. Bill az életem értelme, nélküled viszont nem tudnék élni. Mind kettőtöket másképp szeretem és ne hidd azt, hogy te nem vagy épp ugyan olyan fontos, mint ő.

-       Komolyan beszélsz? – nézett rám mosolyogva, amire én is elmosolyodtam magam

-       Hát persze te buta majom! – öleltem át erősen és ő is így tett

Conorral pedig, így jártam. Összevesztünk, kibékültünk, de mégsem sikerült javítanom bármit is a kapcsolatukon. Veszett fejsze nyele volt az egész. Ennek ellenére jól éreztem magam. Végre láthattam anyát és mikor elbúcsúztunk tőle tudtam, hogy nem kell érte többet aggódnom, ugyanis ő nagyon jól meg van nélkülem is. Conornak megígértem, hogy minimum hetente telefonálok és 2 naponta írok e-mailt. Miután Conortól és Melinától is elbúcsúztunk Billel elindultunk vissza Hamburgba.