jessyblog

 -4. rész-

Az évnyitó

"  A legnagyobb hiba, amit életed során elkövetsz az, ha állandóan attól félsz, hogy elkövetsz egyet. "

Szeptember 1.-je van. Vidáman pattantam ki az ágyamból dél körül. Elpakoltam az utolsó dobozokat is majd elkezdtem készülődni. Gondoltam felveszek egy szoknyát, mert jó-jó, hogy elég modern ez a suli,de azért csak illik szép ruhában megjelenni egy évnyitón. Denisenek nagy mosollyal nyitottam ajtót egy ölelés kíséretében.

- Áhhh...csajszi,szia!- nevetett Denise

- Szép napot!- mértem végig extravagáns viseletét - Így is lehet menni az évnyitóra?- pásztáztam végig sárga bőrnadrágját, fehér pólójával és lila bőr mellényét, amely teljesen passzolt hajához és sminkjéhez.

- Kislány!- nevetett ki- Akár pizsamában is mehetnék senki nem szólna meg! Művészek vagyunk vagy mik...a külsőnk tükrözi a belsőnket,szokta mondani az igazgató...

- Jújj Gordon Trümper!- mondtam emlékezve a nevére az értesítő levelemből

- Ja, ha tudnád milyen jó fej! Őt aztán mindenki imádja!- lelkendezett Denise, míg én bezártam magam mögött az ajtót

- Kíváncsi vagyok már rá...- mondtam csendesen sétálva

-2perc és meglátod!- kacsintott

- Phil hol van?

- Már ott van a haverjaival. Foglalnak nekünk helyet.

- Értem.

- Nézd!- mutatott egy nagy ajtó felé –na, ez itt az Akadémia, innentől már nem a kollégiumban vagyunk - lépett be az ajtón,de én megtorpantam

- Mit csinálsz?- nézett rám hátra

Ránéztem, sóhajtottam egyet majd beléptem én is az ajtón.

- Életemben először vagyok itt!- ragyogtak fel szemeim a meghatottságtól

- Ez most komoly?- mosolyodta el magát Denise és közelebb lépdelt hozzám

- Bocs. - szegeztem le tekintetem a földre zavaromban

- Semmi gáz, ez tényleg nagydolog!- bólogatott elismerően és megragadta a kezem - De, ha tovább ömlengünk, elkésünk!- húzott maga után

Belépve abba a nagy terembe éreztem, ahogy kiver a víz. Utáltam a tömeget és ott viszont az volt! Nagyobb volt a helység még egy mozi teremnél is, és mindenhol székek voltak. Már értettem miért előadói terem a neve. Denise végig pásztázta a tömeget majd megállapodott a szeme valahol. Én is arra felé tekintettem és megláttam, ahogy Phil a középső sorban kapálózik, hogy észrevegyük.

-          Ott a helyünk!- húzott Denise újra keresztül a tömegen majd lecsüccsentünk a helyünkre

Épp, hogy helyet foglaltunk máris egy középkorú férfi lépett fel a színpadra. A terem egy varázsütésre elcsendesedett kisebb felszólítás nélkül.

-          Na, ő Gordon!- lökött oldalba Denise suttogva

Nagyon színpatikus volt első látásra. Fekete inget, fehér-fekete gitár mintás nyakkendőt, amit hanyagul kötött meg és egy farmer nadrágot viselt. A haja barna színű volt és félhosszú. Barátságosan elmosolyodott majd neki kezdett beszédének. Monológját az elsősök köszöntésével kezdte. Majd felvázolta a tanév menetét a különböző bálokkal, szünetekkel, vizsgákkal együtt. Felhívta a figyelmünket a könyvtár használatára és, hogy ma van az utolsó nap azok számára, akik tantárgyat akarnak cserélni, leadni vagy felvenni. Végül elmondta a házi rendet, melyet poénnal ütött el. A takarodóra külön kitért még pedig, hogy este 11óra után nincs átjárkálás a kollégiumban a fiú szárnyból a lányba sem fordítva.

- Bár mindenki tudja, hogy ezt a szabályt senki nem tarja be azért elmondtam. - mondta vigyorogva, amin az egész terem jót nevetett. - Azért ebben az évben is vigyázzatok az őrrel,mert most is szolgálatban lesz a mai naptól kezdve… - itt az egész tömeg egy emberként sóhajtott fel, amin Gordon nagyot mosolygott. - Jaj gyerekek azért kellenek a szabályok, és ugye én nem árulhatom el, hogy hajnali 4-kor van az őr váltás...- sajnálkozott csibészes mosollyal, mikor egy szőke hajú csinos középkorú hölgy lépett fel a színpadra.

- Köszönjük igazgatóúr!- ingatta a fejét mosolyogva a hölgy és oldalba lökte Gordont

-Ő ki?- kérdeztem suttogva Deniset

-Ő Simone Trümper, Gordon felesége. Ők ketten alapították az Akadémiát...Simone művészetet tanít és nagyon rendes asszony. - hadarta Denise

- Akkor sikeres tanévet kívánok srácok!- fejezte be Gordon a rövidke beszédét

- Ne felejtsétek el, hogy ma kapjátok meg az órarendjeiteket és ma tudjátok meg kit melyik csoportba osztottak be. Tisztába vagytok vele, hogy ilyenkor nagy a felfordulás! Kérlek titeket, segítsétek a kollégáimat, hogy túléljük ezt a napot!- vette át a szót Simone, majd mindenki felkelt a helyéről és ment a dolgára

- Szerintem add le azokat a tárgyakat!- mondta Denise látva, hogy az órarendemet bambulom már vagy 5perce a gazdasági irodában

- És, ha később szükségem lesz rá?

- Ne viccelj! Hol lenne rá szükséged?- hihetetlenkedett

- Na, jó. - fújtam ki magam és beálltam abba a sorba, ahol átalakíttathatom az órarendem

- Kint megvárlak!- mondta Denise kezében ő is az órarenddel majd kiment a szobából.

Fura egy órarend volt, nagyon egyhangú. Mindennap majdnem mindegyik órában pont ugyanaz a tantárgy szerepelt, mint az előtte lévő napon. Habár, hogy leadtam 4órát így tényleg nem volt sok. Én 1 nap legalább 8-9órára számítottam, de ahogy kiderült csak 6-7óráim lesznek naponta. Ám ami nagyon megrémített az-az volt, hogy mindennap lesz minimum 2énekórám. Ezt azért kissé sokallottam!

- Na?- vette ki kezemből azonnal a papírt, ahogy kiértem

-A zenetörténeten egy csoportban leszünk!- mosolyogtam

- Ez az!!!

A nap további részében még elmentünk Denisel kettesben átvenni a tankönyveinket. Gyorsan megettük a késői ebédünket, majd áthívtam magamhoz dvd-zni.

- Mennem kell!- állt fel az ágyamról mikor vége lett a filmnek

- Ilyen korán?- néztem az órámra

- Tudod kifogtam egy elég idegesítő szobatársat, aki ilyenkor megy zongorázni...és,hogy ne kelljen hidegvízben zuhanyoznom utána, ezért addig gyorsan lefürdöm, míg nem jön vissza. - magyarázta forgatva a szemeit

- Öhm...értem. - vontam össze a szemöldökeimet

- Akkor holnap reggel 9-kor kezdődik az első napod!- mosolygott kedvesen - Milyen órával is kezdesz?

- Ének- vágtam rá

- Az kemény! Ének az emeltszintű óráidhoz tartozik, ugye?

- Igen, tehát holnap mindennek jól kell mennie...- stresszeltem magam

- Nem akarlak megijeszteni, de én utálom az énektanárom. Nagy mázli, hogy csökkentettben tanulom. A 20énektanárból 1-2 jó fej van csak. - mondta majd rémült tekintetemet látva még hozzá tette- De a remény hal meg utoljára! Lehet, te valami tűrhetőt fogsz ki!

- Hát kösz Denise...- mondtam magamba roskadva

- Jaj Hayley, nyugi már ne görcsölj! Minden rendben lesz!- tette vállamra kezét bíztatóan

- Oké!- sóhajtottam fel

- Na, most már tényleg mennem kell! Holnap találkozunk 2. órában és sok sikert!- ölelt meg majd elment

Hogyne, mintha így se lettem volna teljesen kikészülve a magán énekórától még Denise is rátesz egy lapáttal. Komolyan úgy éreztem jobb lenne inkább, ha minden tantárgyat csoportosan oktatnának. Persze van pár olyan óra, amit képtelenség, mint a zongora vagy a fuvola, de az ének nem ilyen! Vagy mégis?

Mi lesz, ha nem tetszem az énektanárnak és 4éven keresztül vele kell dolgoznom mindennap 2 vagy akár 4órát is? Eszméletlenül meg vagyok ijedve! De nem csak miatta, hanem a másik magánórám miatt is. Régóta zongorázom és jól kijöttem az eddigi tanárommal, de ha ezzel nem így lesz? Ha mind a két tanárom utálni fog? Imádok énekelni és belehalnék, ha a tanárom nem szeretne.