jessyblog

 -44. rész-

Bemutatom…

" Soha ne zárd be az ajtót ha újra kopog a múlt! Bárhol is élsz el ne felejtsd, hogy az út hol indult! "

El sem tudtam hinni, hogy végre itt a nyári szünet. Denise és Phil a szüleikkel egy 1 hónapos üdülésre mentek a napsütötte Krétára, mi pedig Billel anyuhoz készültünk 1 hétre. Ez az első nap mikor Bill karjai között ébredhetek hétfő reggel és nem kell sietve elválnom tőle, így próbáltam minden percét kiélvezni, de persze, mint általában ez sem ment könnyen.

-       Kicsilány készülődni kéne. – cirógatta a karom rekedt hangon

-       M… anya megvár. – bújtam hozzá

-       Azt mondtad neki, hogy délután 4-re ott leszünk. Nem kéne elkésnünk az első találkánkon, nem?

-       Anya nem haragudna. – kezdtem el nyakát puszilgatni

-       Akkor is bunkóság lenne, ha már vacsival vár minket. – fejtette le óvatosan karjaimat nyakáról és egy puszit adva a számra ki kelt az ágyból. Durcásan mentem utána és csomagoltam össze a cuccom, majd készültem el. Már az autóban ültünk mikor keze a váltó helyett a combomra tévedt.

-       Mérges vagyok rád. – fontam össze magam előtt a kezeimet, de hagytam, hogy továbbra is keze a combomon pihenjen.

-       Olyan vagy, mint egy durcás kis lány. – mosolyodta el magát és rám sandított egy pillanatra

-       Egyszerűen csak nem értem, hogy miért nem tudtunk volna fél órával később indulni.

-       Mit csináltunk volna még fél órán át?- kérdezett angyali arccal

-       Sakkoztunk volna. – forgattam a szemeimet. Vajon, hogy lehet az, hogy lassan fél éve vagyunk együtt és még mindig nem feküdtünk le egymással? Pedig én tényleg, igazán akarnám már, de Bill folyton meghátrál. Lehet, hogy ő nem kíván úgy engem, mint én őt? Pedig pár hónapja még úgy nézett ki ő szenvedélyesebb talán még nálam is, de az idő elteltével ez a szenvedély átcsapott féltve óvott szeretetté. Ugyanis ez a férfi minden egyes kis zajtól féltett, kissé már néha beteges volt aggodalma és figyelmessége, engem mégsem zavart. Csak most mikor már tényleg minden érintése után megremegek, minden csókja után libabőrös leszek, jobban kívánom már bármi másnál a világon és ő mégis csak mereven elutasít mikor számára túl messzire mennék.

-       Hát arra meg kellett volna tanítanod és szerintem 1 nap sem lett volna rá elegendő.

-       Hagyjuk. – néztem ki az ablakon és élveztem a klíma hűsítő hatását a kánikulában

-       Tom rendesen beijesztett tegnap este. – kezdeményezett Bill beszélgetést pár perc néma csend után

-       Mivel?

-       Elmesélte az ő kis történeteit család látogatásokról és bemutatkozásról, hát remélem ebben nem hasonlítunk egymásra… - száguldottunk az autópályán

-       Tomot csókoltatom, amiért ilyen okosságokkal tömi a fejedet. – ingattam a fejem és felsóhajtottam

-       Baj van? – kérdezett miközben megragadta jéghideg kezemet

-       Nincsen semmi baj. – mosolyogtam rá kényszeresen és újra a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, de igenis nagy problémám volt. Ahogyan egyre csak közeledtünk szülő városomhoz, úgy bizonytalanodtam el szépen lassan, hogy én ide akarom hozni Billt. Az emberek, a légkör teljesen más, mint amihez Bill hozzá volt szokva és féltem, ha megismeri ezt a világot is(az én világomat) megretten. Így ahogyan teltek a percek én úgy lettem egyre idegesebb, de persze semmi pénzért nem vallottam volna be ezt neki. Mikor megérkeztünk a kertes ház elé nagyot dobbant a szívem, kiszálltam a kocsiból, mélyet szippantottam a levegőbe, a madarak ismerősen csiviteltek és tudtam, haza értem.

-       Itt vagyunk szerelmem? – sétált mögém és mosolyogva átölelt

-       Igen, hát itt lakom én. – mutattam a narancssárga házra ahonnan anya már mosolyogva sétált ki elénk.

-       Sziasztok! – köszöntött minket derűs mosollyal az arcán egy nyári ruhácskában és kötényben

-       Szia anyu! – rohantam oda hozzá és megölelgettem a nálam fél fejjel magasabb szőke csillogó szemű asszonyt

-       Szia kicsi csillagom, úgy hiányoztál! – érzékenyült el anyukám és miatta én is

-       Te is nekem. – engedtem el a könnyeimmel küszködve, majd Billre néztem, aki édes mosollyal az arcán nézte végig a mi nagy összeborulásunkat – Anya! – fogtam meg Bill kezét és felé húztam – Ő Bill. – jelentettem ki mosolyogva

-       Jó napot asszonyom, örülök, hogy megismerhetem! – hajolt meg elegánsan és egy lehengerlő mosolyt küldött anya felé, aki épp úgy, mint Bill elmosolyodta magát

-       Szerbusz Bill. – lépdelt közelebb hozzá anyu és megölelte majd két puszi kíséretében hozzá tette – Emma vagyok és tegezz csak.

-       Köszönöm Emma. – mosolygott rá Bill, miközben állta anyu mustráló tekintetét

-       Szia Baby! – szólalt meg valaki a hátam mögött és, amint a hang irányába fordultam már a karjaiba is kapott megpörgetve engem a levegőben.

-       Cony! – húztam magamhoz erősen és már teljes volt a boldogságom

-       Fú, de jó kis nő lett belőled ott Hamburgban. – mosolygott Conor végig mérve engem és bemutatta a gyönyörű barátnőjét.

-       Bemutatom neked Melinát, Melina ő pedig Hayley. – mondta mi pedig kezet fogtunk

-       Örülök Melina, tényleg gyönyörű vagy. – mosolyogtam rá

-       Én is örülök, és te is az vagy. – bólogatott határozottan, majd Billre pillantottam, aki le sem vette a szemét Conorról.

-       Conor, ő pedig Bill. – pusziltam arcon Billt, aki feszülten kezet nyújtott Conornak

-       Szóval te vagy az a nagy Bill Kaulitz… - mondta nem túl szívélyesen, mégis vigyorogva Conor