jessyblog

 -26. rész-

A szerelem az, amikor a szél meglebegteti a függönyt. Nem a szél. Nem a függöny. A lebegés.

Bár én sem így terveztem a mai napot, egy percét sem bántam. Miután beléptem a szobámba elfogott a takaríthatnék, így az egész szobám délutánra már csillogott- villogott. Denisehez átmentem kicsit segíteni, mert estefelé sem volt a legfényesebben ellenben Phillel, aki egy randira volt hivatalos. Nagyon örültem, hogy a szobatársa elutazott a hétvégére, így ki tudta pihenni magát. Este 8-kor mosolyogva csuktam be magam után barátnőm szobájának ajtaját, aki édesen szundikált az ágyában és biztos voltam benne, hogy holnap reggelig fel sem fog kelni.

Mióta Billt ismerem, azt hiszem más ember vagyok. Senki sem váltott még ki belőlem ilyen érzéseket. Mikor vele vagyok, madarat lehetne velem fogatni a boldogságtól, viszont amint leszáll az éj, úgy érzem, egyedül vagyok az egész világon. Utáltam elhagyatottnak érezni magam világ életem és soha nem voltam az a hős szerelmes típus, akik csak a filmekben léteznek. Sosem olvadtam el egy férfi tekintetétől sem és soha nem verdestek pillangók a gyomromban. Teljesen kifordultam önmagamból. Korábban, ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyet fogok érezni bármikor is, biztosan kinevetem, de most… Úgy érzem menthetetlenül szerelmes vagyok.

„Ébren vagy még?” - jött az üzenet késő este Billtől

„Nem tudok aludni.” – írtam vissza

„Én sem. Hiányzol!”

„Te is nekem. Olyan jó lenne, ha itt lehetnél!”

„De nem szabadna…”

„Tudom. L”  - küldtem el az sms-t, de ő nem válaszolt. Kétségbe esetten gondolkoztam vajon mivel bánthattam meg, amiért nem ír vissza, ám egyszer csak megszólalt a telefonom.

-       Igen? – siettem a mobilomért

-       Nézz ki az ablakon! – mondta és én azon nyomban vetődtem az ablak felé. Elállt a lélegzetem mikor megláttam a hatalmas tölgyfa alatt állva, azzal az ellenállhatatlan mosollyal az arcán.

-       Bill! – kiabáltam le örömömben

-       Csssss… - nevette el magát csitítgatva

-       Eszméletlen vagy! – vettem lejjebb a hangom

-       Képtelenség neked ellenállni Hay.

-       Egész este rád gondoltam. – vallottam be rózsaszín pírral az arcomon

-       Felmehetek? – kérdezett

-       Persze! – bólogattam hevesen

Bár szerencsére csak az első emeleten laktam, mégis elég magasan volt. Bill a vízelvezető csövön próbálkozott kisebb nagyobb sikerrel.

-       Le ne ess! – ijedtem meg mikor megcsúszott a lába

-       Sose voltam egy sportos alkat. – húzta fel magát – Most hálát adok az égnek, hogy Tom havonta egyszer elrángat gyúrni.

-       Ha legközelebb találkozunk, megköszönöm neki!

-       Mondtam már, hogy tériszonyom van?! Szerinted haltak már bele emberek 1 emeletnyi esésbe vagy csak a csontomat törném? – nevetett hangosan miközben egyre feljebb húzta magát

-       Ezzel ne viccelődj! – förmedtem rá aggodalmas hangon

-       Nyugodj meg egy kollekció elkészítéséhez képest ez gyerekjáték. Vigyázz, mindjárt fent vagyok! – kapaszkodott fel az ablakba én, pedig az ágyamig hátráltam helyet adva neki

-       Na mennyire hasonlítok pókemberre, kis koromban ő volt a kedvencem Michael Jackson után. – villantotta ki hófehér fogsorát és széttárta karjait.

-       Olyan jó, hogy itt vagy! – ugrottam karjaiba

-       Mikor az üzenetet küldtem már akkor is kint ültem az autóban.

-       Miért nem jöttél fel hamarabb?

-       Nem voltam benne biztos, hogy helyes lenne-e…

-       Utálom mikor ezt mondod! – fogtam meg a kezét és körbe vezettem

-       Nagyon szép szobát kaptál. – ült le mellé

-       Köszönöm.

-       És, hogy van Denise?

-       Már jobban. Adtam neki gyógyszert,csináltam neki teát, elszaladtam neki kekszért és ágyba dugtam.

-       Egy angyal vagy! – adott egy puszit a homlokomra és leült az ágyamra

-       Kérsz valamit inni vagy nasit? – jöttem kicsit zavarba és akkor jutott el az agyamig, hogy a szobámban még nem járt egy férfi sem Philen kívül.

-       Nem köszönöm elég, ha csak leülsz. – lapogatta a maga mellett lévő helyet

-       Én… - kezdtem el dadogni

-       Hééé… - ugrott fel az ágyról és oda sétált elém – Mi a baj?

-       Megijedtem. – néztem a földet

-       Tőlem? – fordította arcom maga felé

-       Dehogy! – ingattam a fejem – Új ez a helyzet és fogalmam sincs, hogyan kéne viselkednem.

-       Hay – becézgetett arcomat simogatva, amitől azonnal megnyugodtam – Viselkedj, úgy ahogyan szoktál.

-       Rendben. – mosolyodtam el magam

-       Arra gondoltam dvd-zhetnénk. – nézett a dvd lejátszóra – Milyen filmjeid vannak?

Nem kellett hozzá sok idő, teljesen feloldódtam mellette. Egy szerelmes vígjátékot választottunk, de hiába, csak aláfestés volt. Az egész filmet végig beszélgettük, egymás mellett pihenve.

-       Mennyi az idő? – kérdezett szemezve velem az ágyon fekve

-       1 óra. – néztem az órára megszakítva a szemkontaktust, de egy tapodtat sem mozdultam mellőle

-       Mennem kell. – fogta meg a kezem puszilgatva azt

-       Nem maradhatnál itt? – fészkelődtem karjaiba

-       Nem lehet, holnap délre tárgyalni megyek Berlinbe az egyik ruha butikkal… - mondta, de láttam rajta, hogy nem csak ez az akadálya

-       Nem csak ez a gond. – néztem a szemeibe tisztán

-       Átlátsz rajtam. – mosolyodta el magát és megcsókolt. Eszméletlenül édesen tudott csókolni és mindig mikor elváltak ajkaink, majd kiesett a szívem a helyéről. Pontosan jól tudta, hogyan kell elterelnie a figyelmem, azonnal elvesztettem a fonalat. – Megyek. – kelt fel mellőlem és felhúzott az ágyról.

-       Nagyon jó volt, hogy eljöttél. – néztem, ahogy felveszi a cipőjét és a kabátját

-       Régen nem éreztem már magam ilyen jól, mint ebben a pár hétben. Holnap délután 5 körül itthon vagyok, felhívlak, ha nem gond. – nézett rám azzal a Billes mosollyal

-       Hívj! – bólogattam hevesen

-       Rendben. – szorított magához és belepuszilt a hajamba – Jó éjt!

-       Neked is.