jessyblog

 -33. rész-

Fény derül a titokra

"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."

Időm sem volt felfogni, mit csinál és máris a hideg falnak ütközött a hátam. Hirtelen kapott fel a karjaiba és kulcsolta össze lábaimat a derekán közben, pedig erősen a falhoz nyomott. Hevesen vette a levegőt miközben az ajkaimat falta. Egyik kezével a combomba markolt, miközben a másikkal a hajamba. Először teljesen elkábított, majd mikor végre eszméltem én is épp úgy csókoltam és élveztem őt, mint ő engem. Ám sajnos minden szép pillanatnak vége szakad egyszer és ez sem volt másképp. A mobiltelefonom, ami a zsebemben volt apránként csúszott ki a zsebemből, mígnem a fürdő padlóján landolt darabokban.

-       Elég! – tett le a földre Bill hirtelen lihegve,majd kihátrált előlem

-       Sajnálom! – kértem bocsánatot összezavarodva

-       Mi? – szedte még mindig hevesen a levegőt majd elnevette magát – Hihetetlen ez a nő. Kérlek, Istenem segíts rajta! – nézett az ég felé, én pedig kezdtem azt hinni, hogy elmentek neki otthonról.

-       Miért fohászkodsz?

-       Én teperlek le és te kérsz bocsánatot. – ingatta a fejét és megkeményedett a pillantása – Látod, ezt tehetem.

-       Te csak ettől féltesz? – nevettem ki, de ő befogta a szám mutatóujjával

-       Nem csak ettől. Ez még semmi ahhoz képest, amit tennék veled.

-       Azt hiszed én nem vágyom rád? – húztam közelebb magamhoz pólójánál fogva

-       De én másképp és intenzívebben, mint te.

-       Ezzel vitatkoznék. – csókoltam meg

-       Mennem kell. – jelentette ki a homlokát hozzá nyomva az enyémhez

-       Nem szeretném.

-       Muszáj.

-       Nem ismerem ezt a szót.

-       Nem lehet. – puszilt meg és nem sokkal később el is indult haza.

Szerelmes voltam ebbe a férfibe. Életemben először igazán szerelmes. Annyira édes volt, ahogyan féltette a már régen meg nem lévő erényemet. Nem is értettem őt, hisz elmondtam neki Conorról majdnem mindent többek közt azt is, hogy ő vette el a szüzességem…Még írtam Denisenek egy jó éjt sms-t és lefeküdtem aludni.