-28. rész-
Szabadnap
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."
Teljesen átfagytam mire beértem a szobámba, így eresztettem magamnak egy forró illatos fürdővizet és belevetettem magam a habok közé. Hosszú ideig fürdőztem és mire végeztem a hajszárítással elálmosodtam és lefeküdtem aludni. Hallottam még félálomban, hogy pittyegett a mobilom, de nem volt erőm kikelni az ágyamból… Reggel kiszáradt szájjal, bedugult orral és fejfájással keltem. Utáltam beteg lenni és sajnos éreztem, hogy lázas vagyok. Miután csináltam magamnak egy meleg teát és megmosakodtam ránéztem a telefonomra, ahol egy üzenet várt Billtől.
„ A vacsin bejelentettem anyáéknak, hogy együtt vagyunk. Mivel vetted le a lábáról ennyire Gordont? Csak is miattad nyert ügyem volt náluk. Fent vagy még?” – jött az sms még tegnap este 11-kor.
„ Ennek igazán örülök! Az első órád lyukas nem megyek be órára, azt hiszem megfáztam. L”- írtam vissza neki és nyakig magamra húztam a takaróm
Nem telt bele fél óra, mikor egyszer csak kopogott valaki. Nehezen kászálódtam ki az ágyamból és nyitottam ajtót.
- Uhhh, de szarul nézel ki! – állított be barátnőm
- Kössz Denise. – fordítottam is hátat vendégemnek és visszadőltem a párnák közé 2 tüsszentés között
- Hol fáztál meg? – jött is beljebb és leült az ágyam szélére
- Nem tudom. – mondtam orrhangon
- Pedig épp azért jöttem, hogy megkérdezzem nem akarsz-e eljönni velem délután bowlingozni… - nyújtotta nekem a papírzsepis dobozt mikor látta, hogy keresek valamit
- Hát azt hiszem… - fújtam ki az orrom – ma nem tudok menni.
- Kár… - húzta el a száját és kiment a konyhába, hogy pótolja a bögrém tartalmát
- Köszi, 5perc múlva kezdődik az órád! – figyelmeztettem, mikor a kezembe nyomta a teámat
- Ahj, sietek, hozzak neked valamit délután? – vette fel a cipőjét
- Nem köszi, rendben vagyok. – dobtam neki puszit
- Ma még jövök! – dobott ő is puszit és behúzta maga után az ajtót. Hallottam, ahogy elsétál, majd újra meghallottam lépteit és megint kopogott.
- Deniseeeeeeeee! – kiabáltam, újra nagy nehezen kikászálódva az ágyamból – Elfogsz késni te hülye… - nyitottam ajtót, de nem barátnőmmel találtam szembe magam.
- Szólíts csak Billnek! – kacsintott rám és egy puszit nyomott a számra
- Ne nézz rám! – szaladtam vissza a puha ágyikómhoz és elbújtam a takaró alá
- Na már megint miféle elmebaj tört rád? – vette le cipőjét és felakasztotta kabátját
- Beteg vagyok és csúnya. – duzzogtam ki sem dugva a fejem
- Jajj ne nevetess már! Gyönyörű vagy, mint mindig! – mondta hiába, mert rá se hederítettem –Gyere elő törpe!
- Nem vagyok törpe, hanem te vagy nagyon magas és nem bújok elő! – mondtam durcásan
- Igazán mulatságos mikor hisztizel, ugye tudod?! – nevetett és rám hagyta a dolgot. Kiment a konyhába és zacskóval kezdett zörögni
- Mit csinálsz? – kérdeztem a takaró alól
- Hoztam neked gyümölcsöt, teát, vitaminokat… - sorolta és pakolt tovább
- Milyen ízű teát szeretsz? – jött be a szobába
- Mindet kivéve a fahéjasat.
- Anya mindig azt mondja, hogy sok folyadékot kell inni és pihenni, tehát hoztam egy csomó filmet otthonról és ma egésznap punnyadunk, jó? – kevergetett valamit
- De ma van egy csomó órád.
- Szabad napot vettem ki, de ezt most idd meg! – lapogatta meg a takaróm újra csak hiába – Bújj már elő! – kérlelt majd hirtelen lehúzta a fejemről
- Neee! – takartam el az arcom
- Sose láttam még ilyen szép beteget, mint amilyen te vagy! – mondta lágy hangján
- Hazudsz! – vettem el kezem szemem elől, hogy lássam arcát
- Ilyen dologban sosem szoktam hazudni. – fogta meg a kezem és belenyomta a kezembe a poharat
- Miattam nem kellett volna szabit kivenned, ilyet többé ne csinálj! – mondtam ráncolva a homlokom
- Erről nem vitatkozom! – simította ki ráncaimat mosolyogva
- Mi ez? – néztem a narancssárga színű folyadékot
- Idd meg sok vitamin van benne.
- Nem értem mitől betegedtem meg, biztos bekaptam valami bacit… - ittam meg a savanyú szirupot
- Én pontosan jól tudom, hogy mitől! Emlékszel tegnap mikor könyörögtem neked, hogy menj be az esőről? És persze ugye megint hallgattál rám?! – forgatta a szemeit és homlokomra tette a kezét – Lázas vagy! – jelentette ki
- Nem akkor fáztam meg! – ellenkeztem
- Hoztam lázcsillapítót! – kelt fel mellőlem és újra a konyhába vette az irányt
- Figyelsz rám egyáltalán? – kiabáltam ki
- Minden figyelmemet te kötöd le! – hozott a kezében 1 bogyót és 1 pohár ásványvizet
- Azt vidd innen! – húztam el az orrom
- Mit? – nézett a kezébe
- Én nem veszek be gyógyszert!
- De ez csak lázcsillapító!
- Azt sem. –ellenkeztem
- Ma nagyon ellenséges vagy remélem, tudod. – tette le az éjjeliszekrényre a gyógyszert és a vizet
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. – mosolyogtam rá ő pedig megcsókolt.
Utolsó kommentek