jessyblog

            -40. rész-

Gaz csábító

        " A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben összetörni. "

-       Mihez lenne kedved? – kérdezett Bill miután Tom kettesben hagyott minket

-       Megnézném az udvart, ha nem nagy gond.

-       Gyere! – ragadott kézen és a terasz ajtó felé húzott

-       Haza mész a tavaszi szünetben? – kérdezett Bill már a kertben sétálgatva

-       Igen, már megígértem anyának és Conornak.

-       Conornak… - vízhangzott Bill csendesen

-       Igen. Conornak. – bólogattam

-       Hát persze… - forgatta a szemeit

-       Mi a bajod? – mosolyogtam féltékenységén belemártva a kezem a medencébe

-       Semmi. – vágta rá mogorván

-       Akkor jó. – rántottam meg a vállam és tovább sétáltam

-       És marha sokat lesztek együtt, ugye? – mosolyogtatott meg újabb kérdésével

-       Hát, már vagy fél éve nem találkoztunk. Biztosan egész nap együtt lógunk majd, miért kérdezed? – húztam még tovább az idegeit

-       Csak úgy. – mondta ártatlanul – Nincs fényképed erről a Conorról?

-       De van, nagyon helyes srác, ha haza vittél megmutatom neked. – mondtam mosolyogva, amitől arca megvonaglott

-       Van már eltervezett programotok együtt? – rendezte vonásait

-       Áh nem kell ilyeneken agyalnunk, majd jön magától, teljesen spontánok vagyunk. - játszottam tovább vele, amitől megrándult a szája széle

-       Szóval spontánok… - húzta el a száját már inkább szomorúan, mint idegesen és már nem volt szívem tovább bántani.

-       Igen mi azok vagyunk, de mivel ott lesz az új barátnője is lehet, hogy majd kevesebb ideje lesz rám sajnos. – néztem rá mosolyogva és figyeltem, ahogyan felfogja az infót

-       Barátnője? – szaladt fel szemöldöke, ami nagyon mulatságos volt

-       Igen. Conor nagyon szerelmes belé. Órákat tud róla mesélni telefonon. – nevettem rajta és adtam egy puszit a szájára

-       Ezt jó hallani. – mosolyodott el végre ő is és visszamentünk a házba. Leültünk a tv elé és addig néztük, míg teljesen el nem álmosodtunk.

-       Hay… - mondta Bill ásítva

-       Hm? – szuszogtam karjaiban

-       Holnap iskola, haza kéne, hogy vigyelek.

-       Még egy kicsit. – bújtam hozzá még közelebb

-       Nem szabad elaludnod. – mondta ő is álmosan

-       Nem alszom, csak pihentetem a szemem. – suttogtam

-       Na gyere Hayley. – kelt fel mellőlem és felvett a karjaiba, mint ahogyan a hercegnőket szokás, persze azonnal kipattantak a szemeim.

-       Bill, mit csinálsz? – ijedtem meg

-       Beviszlek a hálóba. Gondolom nincs ellenedre az itt alvás? – mosolygott rám lehengerlően, miközben a lábával berúgta maga mögött a hálószoba ajtaját.

-       Oké. – néztem rá kicsit megszeppenve

-       Mindjárt hozok neked valami alvós pólót. – tett le az ágyra óvatosan, mintha valamiféle törékeny dolgot cipelt volna és bevágtatott a gardróbba, ami a hálóból nyílt. Hozott nekem ruhát és kiment, míg felöltöztem. pár perc múlva ő is már egy szál pólóban és egy boxerben feküdt mellettem az ágyban.

-       Zavar, ha egy takarót használunk? Nem teljesen készültem fel rád, de hidd el mától kezdve téged is bekalkulállak.

-        Egyáltalán nem zavar. – húzódtam hozzá közelebb és megvártam, hogy átöleljen. A testem a hajam végétől egészen a lábujjamig megremegett, ahogyan a meleg teste az enyémhez simult. A pár perccel ezelőtti fáradtságom egy szempillantás alatt elillant és már rá is találtam ajkaira. A lassú érzelmes csókunk kezdett vad smárolásba átmenni, mikor egyik lábamat át vetettem derekán és ráültem csípőjére. Lassan elváltam ajkaitól és nyakát kezdtem puszilgatni, miközben az ő keze betévedt pólóm alá és hátamat kezdte simogatni. Cirógatta a vállaimat, de én egyre csak többet akartam. A testem teljesen felhevült és folyton libabőrös volt. Mint mindig most sem bírtam magammal, a kezem saját útra kélt és Bill forró mellkasán kalandozott, miközben a puszilgatásomat felváltotta a nyakszívogatás. Bill azonnal felszisszent és fenekembe markolva maga alá gyűrt. Két fülem mellett támasztotta meg magát és sebesen véve a levegőt azt mondta:

-       Ne csináld ezt. – mondta megtörve a csendet, de én csak gyorsan verő szívvel ingattam a fejem, hogy nem értem mit beszél. – Ne hívd ki magad ellen a sorsot, mert egyszer azt veszed majd észre, hogy nem tudok magamon uralkodni.

-       Nem is kell! – húztam megint arcát közel magamhoz és megcsókoltam, amit egy ideig ő is viszonzott, majd mikor testem újra felhevült elhúzódott.

-       Meg akarsz ölni! – ingatta a fejét mosolyogva, de megint nem értettem miről beszél, így folytatta – Azt szeretném, ha várnánk még. Azt szeretném, hogy csodás legyen neked.

-       De most is csodásan érzem magam… - kezdtem kínosan érezni magam

-       Még nincs itt az ideje. – nézett a szemembe

-       Úgy érzem magam, mint valami gaz csábító.

-       Pedig butaság így érezned. Egyszerűen csak azt akarom, hogy neked a legjobb legyen, de eléggé megnehezíted a dolgom az tény. – mosolygott majd legördült rólam

Sokáig elmélkedtem azon, amit mondott és tudtam igaza van. Nem kell elsietni a dolgokat, ráérünk, már csak azt nem értettem, hogyha most higgadtan végig tudom gondolni mindezt, felhevülten, miért nem megy?

-        Alszol? – suttogott Bill és megfogta a kezem

-       Még nem. – fordultam angyal arca felé

-       Hayley… - húzódott közelebb, hogy a sötétben is lássam arcát

-       Igen? – néztem megkomolyodott arcát

-       Szeretlek. – mondta, hangja mint a cseppentett méz és én fekve szédültem. Kellett pár pillanat, mire én is reagálni tudtam a hirtelen jött boldogságtól…

-       Én is szeretlek. – mondtam épp olyan komolyan, mint ő nekem, és ahogyan megláttam angyali mosolyát én is elmosolyodtam magam.

-       Aludj jól Kicsilány. – csókolt meg és körém fonta karjait

-       Jó éjt. – hunytam le a szemem mosolyogva és máris a rózsaszín fellegek között jártam.