-48. rész-
Káprázatos
"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."
- Túlélted. – csókolta meg számat Bill mikor sikeresen landoltunk a kis szigeten
- Vége. – lélegeztem fel és elengedtem Bill kezét amit a több órányi repülő úton lassan lilává szorítottam
Leszálltunk a gépről és egy taxi kivitt minket a tengerpartra, ahol már egy kisebb hajó várt minket.
- Hova megyünk? – kérdeztem Billt a homokban sétálva
- A szállásunkra. – vette el tőlem nagy bőröndömet és megfogta kezem
Soha nem láttam még ennél szebbet… A szavam is elállt mikor a hajó kikötött az aprócska kis szigeten, amin egy bungaló foglalt helyet.
- Lepakolok bent és megbeszélem mikor jönnek vissza értünk este, addig nézz csak körül. – adott az arcomra egy puszit és bement a házba a hajóskapitánnyal, akivel az egész ide utat végig beszélgette angolul. Úgy tűnt Billt nagyon jól ismerik már erre felé és ő is otthonosan mozgott ebben a környezetben, ami nem is volt csoda! Billt pontosan egy ilyen gyönyörűséges helyen tudom elképzelni. Hatalmas pálmafák, hófehér szinte tökéletesen egyenletes színű puha homok, ami csiklandozza a talpad, áttetsző kék sekély sós tenger, amiben színesebbnél- színesebb halak úszkálnak. Csak leültem a homokba egy fa árnyékába és csodálkoztam. Mindenütt színes tollú madarak röpködtek és pillangók, ha a levegőbe szippantottam sosem éreztem ilyen édes, forró és friss illatot. A bőrömet, ahol a pálmafa árnyéka nem takart lágyan simogatta a meleg napsütés. Régóta ülhettem már ott mikor Bill hangja kizökkentett a merengésből.
- Megyek! – sétáltam vissza a bungalóhoz, ami elől már el is tűnt a kis hajócska – Csak kettesben? – kérdeztem mikor elértem védelmező karjáig
- Igen. Az egész sziget csak a miénk. Este 8- kor jönnek értünk, hogy elvigyenek az egyik étterembe vacsorázni. – ölelt át
- Olyan gyönyörű!- néztem körbe és az alacsonyan járó napot figyeltem
- Gyere, megmutatom a szobánkat. –ragadott kézen és a kis faházacskába húzott. Ez volt a kedvenc helyem az egész csodás szigeten. Világos színű falak, sötét hajópadló, óriási ablakok, vanília színű sötétítő függönyök. Egy nagy étkezővel összekötött jól felszerelt konyha, a hűtő tele ételekkel és italokkal, az asztal pedig finom gyümölcsökkel. A fürdőben még Billéknél sem láttam ekkora kádat vagy 4 ember elfért volna benne, de mégis a legfenségesebb hely a hálószoba volt. Még a falakból is orchidea illat áradt, amik a szobát díszítették a két éjjeli szekrényen. Hófehér bársonyos szőnyegek voltak lerakva az olaj színű padlóra. A szoba ékessége az óriási baldachinos ágy volt. Az egészet egy átlátszó lepel fedte amit oldalt vanília színű masnikkal kötöttek össze. Az ágyon óriási párnák sorakoztak sorban és máris kedvem lett volna közéjük ugrani.
- Ez tuti, hogy valami álom. – néztem fel rá és megcsókoltam
- Van kedved úszni egyet? Képzeld 29 °C– os a tenger.
- Menjünk! – szaladtam a bőröndömhöz, mint egy kis gyerek és besiettem a fürdőbe átöltözni. Mire kiértem Bill már hawaii mintás fürdő nadrágban várt rám a konyhában. Megremegtem, ahogyan állt ott a lemenő napot nézve a konyhapultnak támaszkodva. Irtó szerencsésnek éreztem magam és fogalmam sem volt, mivel érdemelhettem ki.
- Elkészültem. – osontam háta mögé és átfontam derekán kezeimet
- És még én vagyok az ijesztő… - mosolyodta el magát és feltéve engem a pultra megcsókolt
- Nem vagy ijesztő. – ingattam a fejem
- A legelső találkozásunkon, pedig ezt vágtad a fejemhez. – döntötte homlokát az enyémnek
- Mert akkor még nem ismertelek.
- És most, hogy ismersz, mit mondasz?
- Nem ismertem még hozzád hasonló tökéletesebb embert.
- Azért túlzásokba sem kell esni.
- Nem szokásom túlozni.
- Én sem ismertem hozzád hasonlót Hayley. Percek alatt felforgattad az egész világom.
- Valld be, hogy te tényleg túlzol! – pirultam el hibátlan arcát nézve
Utolsó kommentek