-2. rész-
Hiányozni fogsz!
- Conor!- néztem rá estefelé az ágyában fekve nyakig betakarózva
- Hm?- pihegett mellettem
- Ugye vége lesz?- kérdeztem tudva a választ a kérdésemre
- Igen. - bólintott szomorúan és magához húzott
- Soha sem felejtelek el!- fúrtam fejem mellkasába
- Hé!- fordította fejem maga felé - Ne mond ezt! Még ne! Van még majdnem 3hónapunk együtt, ami rengeteg idő! Ne kezdj itt nekem búcsúzkodni tök feleslegesen!- szólt rám
- Rendben!- pusziltam meg a száját mosolyogva
- Most inkább koncentráljunk arra, hogy sikerüljön megírnom ezt a hülye dolgozatot egy 3-masra legalább. - vette fel tankönyvét a földről a ledobált ruháink alól
- Jó, na, figyelj...- kezdtem el neki magyarázni a feladatot
Tudtuk mindig is, hogy nem vagyunk egymáshoz illőek és nem érzünk egymás iránt mást mint testvéri szeretetet, de mi mégis elkezdtünk járni 2éve.Egyszerű volt és nem túl kötött mégis jó érzéssel töltött el minket,hogy vagyunk egymásnak. Mi voltunk a tökéletes lelki társak és én nem bánok semmit, még ha most el is kell válnunk…
Conornak kivételesen mégsem lett igaza a "rengetek idő"- vel kapcsolatban. Ez a pár hónap észveszejtően gyorsan elszállt. Próbáltam a legjobban kiélvezni a nyarat és sok időt tölteni anyuval, na meg Conorral de valahogy mégis úgy éreztem, hogy túl kevés időnk maradt. Alig volt már két napom Szeptember 1. ig ami idegölő volt. Minden barátomtól elbúcsúztam és megígértem a szünetben haza látogatok majd. Anyu lebeszélte a költöztetőkkel, hogy ma bepakoljuk a kocsiba a cuccaimat és ők majd elviszik, a kollégiumba ahol lerakják a szobámba. Holnap délben indulok egy másik élet felé és már nagyon izgulok. Egészéjszaka forgolódtam, mert nem tudtam aludni tudtam nem lesz más választásom. Gyorsan felhúztam az edzőcipőmet és már siettem is át a szomszéd házhoz. A létra neki volt döntve a ház oldalának, amit áttoltam a nyitott ablakhoz majd felmásztam. A barátom édesen szuszogott az ágyában a takaróját lerugdosva magáról. Haja összekócolva, arca kisimulva épp, mint egy baba. Elmosolyodtam, lerúgtam magamról a cipőm és befeküdtem mellé az üres helyre magunkra húzva a takarót.
- Tudtam, hogy nem bírod ki!- suttogta rekedtes hangon majd magához húzott
- Izgulok!
- Hayley...- cirógatta a vállamat becézgetve- Talpra esett kiscsaj vagy!Nem lesz semmi baj!
- Talpra esett?- nevettem el magam
- Na, jó kicsit esetlen, de ez csak az előnyödre válhat! - nevetett ő is
- Kösz!- forgattam a szemeimet
- Nyugi már, minden rendben lesz!- puszilt bele a nyakamba
- Remélem. - kényelmesedtem el karjai közt
- Jó éjt baba!- szuszogott
- Jó éjt Cony!- szenderültem mély álomba végre
Másnap Conorral nálunk reggeliztünk, mert anyu palacsinta, gofri napot rendezett a tiszteletemre. Az utolsó bőröndömet is bepakoltam az indulásra készen állva. Conor szüleitől még ott helyben elbúcsúztam, de Conor és anyu kivittek a vonatomhoz. Teljesen időben érkeztünk a vonatom délben indult.
- Akkor...- álltam meg Conorral szemben induláskor
- A viszlát erre a jó szó!- mosolygott esetlenségemen
- Viszlát. - mosolyodtam el magam
- Ne tegyél úgy mintha örökre mennél!
- Igaz!- bólintottam
- Amint találkoztál egy nálam helyesebb pasival hívj, hogy lecsekkolhassam! Bár nem mondom, hogy könnyű lesz...- egózott
- Hívlak!- ígértem- Te pedig, ha találtál magadnak egy rendes lányt, aki kibírja azt az elviselhetetlen természeted!
- Ne viccelj! Rajtad kívül nem létezik olyan csaj. - mosolyodott el
- Hiányozni fogsz!- öleltem magamhoz
- Mindig is te leszel számomra a tökéletes nő!- ölelt ő is szorosan magához majd utoljára megajándékozott édes csókjával
- Na, jó! Jót ne halljak és sok szerencsét!- borzoltam még egyszer utoljára össze haját és elengedtem
- Hajrá baba!- nézett rám bíztatóan
- Szia, anya!- öleltem át
- Szia, kincsem vigyázz magadra!- érzékenyült el
- Megígérem!- puszilgattam meg
- Na, menj, mert lekésed a vonatod!- törölgette a könnyeit
- Rendben, sziasztok!- vettem el Conortól a bőröndömet
- Ha odaértél hívj!- szólt rám anyu
- Oké!- bólogattam majd elindultam életem első nagy kalandja felé.
Utolsó kommentek