jessyblog

 -30.rész-

Nem akarok bajt

„Néha nehéz meglátni a vonalakat, amelyeket meghúztunk. Amíg át nem lépjük őket. Na és ilyenkor támaszkodunk azokra, akiket szeretünk, hogy visszahúzzanak minket. És legyen mibe kapaszkodnunk. És ott vannak az egyértelműen megjelölt határok, melyeket ha egyszer át mersz lépni, talán sosem találsz vissza.”

Egészen este 10-ig scrabblestünk, míg egyszer csak:

-       Azt hiszem mennem kéne… - mondta miközben összeszedegettük a játék darabjait.

-       Muszáj menned? – búsultam

-       Igen. – mondta ellenkezést nem tűrve

-       Jó, de legalább csak addig maradj, míg elalszok. – kérleltem nagy szemekkel remélve, hogy meggyőzhetem

-       H… - szuszogott – legyen, de el fog kapni az őr.

-       Köszi!!! – öleltem meg nevetve

-       Tudnék neked nem-et mondani? – fújtatott majd betakargatott, lekapcsolta a villanyt és magához vont. A karjaiban próbáltam elaludni, de nem ment. Mérges voltam magamra, amiért be van dugulva az orrom és nem érezhetem finom illatát…

-       Nem tudok aludni… - szenvedtem kitakarózva

-       Tudok segíteni? – simított végig a hajamon

-       Nem aludnál itt? – néztem arcát a sötétben némi reményt kutatva

-       Hay… - mondta elkínzott hangon és tudtam van esélyem

-       Biztosan jobban aludnék… - öleltem át – Na, kérlek!

-       Most bezzeg nem félsz attól, hogy elkapom a nyavalyád! – mondta mogorva hangon és ő is magához ölelt

-       Miért nem akarsz itt aludni?

-       Nem akarok bajt.

-       Mi baj történhetne?

-       Simán lebukhatunk.

-       Eddig sem sikerült

-       Ma reggel is összefutottam Denissel, csak a szerencsén múlott, hogy mással nem találkoztam.

-       Nem csak ez a baj. – néztem rá fürkészve arcát, ami megvonaglott

-       Mi lenne, ha most hagynál elmenni és korán reggel bemásznék hozzád? Észre sem vennéd, hogy eltűntem!

-       Ne térj ki! – szóltam rá

-       Én… - hebegett, amit tőle nem szoktam meg

-       Igen?

-       Csak féltelek. – kezdett el mocorogni

-       De mitől?

-       Jó oké itt alszom. – adta meg magát, aminek tényleg nagyon örültem, de még mindig nem kaptam választ a kérdésemre.

-       Felhívom Tomot, hogy hozzon nekem tiszta ruhát holnap… - állt fel a telefonjával kezében és elvonult. Gondolkoztam rajta vajon faggassam-e tovább, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy mára nem zargatom ezzel a témával. Bár azt nem mondom, hogy nem voltam iszonyúan kíváncsi, de uralkodtam magamon.