-48. rész-
Káprázatos
"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."
- Túlélted. – csókolta meg számat Bill mikor sikeresen landoltunk a kis szigeten
- Vége. – lélegeztem fel és elengedtem Bill kezét amit a több órányi repülő úton lassan lilává szorítottam
Leszálltunk a gépről és egy taxi kivitt minket a tengerpartra, ahol már egy kisebb hajó várt minket.
- Hova megyünk? – kérdeztem Billt a homokban sétálva
- A szállásunkra. – vette el tőlem nagy bőröndömet és megfogta kezem
Soha nem láttam még ennél szebbet… A szavam is elállt mikor a hajó kikötött az aprócska kis szigeten, amin egy bungaló foglalt helyet.
- Lepakolok bent és megbeszélem mikor jönnek vissza értünk este, addig nézz csak körül. – adott az arcomra egy puszit és bement a házba a hajóskapitánnyal, akivel az egész ide utat végig beszélgette angolul. Úgy tűnt Billt nagyon jól ismerik már erre felé és ő is otthonosan mozgott ebben a környezetben, ami nem is volt csoda! Billt pontosan egy ilyen gyönyörűséges helyen tudom elképzelni. Hatalmas pálmafák, hófehér szinte tökéletesen egyenletes színű puha homok, ami csiklandozza a talpad, áttetsző kék sekély sós tenger, amiben színesebbnél- színesebb halak úszkálnak. Csak leültem a homokba egy fa árnyékába és csodálkoztam. Mindenütt színes tollú madarak röpködtek és pillangók, ha a levegőbe szippantottam sosem éreztem ilyen édes, forró és friss illatot. A bőrömet, ahol a pálmafa árnyéka nem takart lágyan simogatta a meleg napsütés. Régóta ülhettem már ott mikor Bill hangja kizökkentett a merengésből.
- Megyek! – sétáltam vissza a bungalóhoz, ami elől már el is tűnt a kis hajócska – Csak kettesben? – kérdeztem mikor elértem védelmező karjáig
- Igen. Az egész sziget csak a miénk. Este 8- kor jönnek értünk, hogy elvigyenek az egyik étterembe vacsorázni. – ölelt át
- Olyan gyönyörű!- néztem körbe és az alacsonyan járó napot figyeltem
- Gyere, megmutatom a szobánkat. –ragadott kézen és a kis faházacskába húzott. Ez volt a kedvenc helyem az egész csodás szigeten. Világos színű falak, sötét hajópadló, óriási ablakok, vanília színű sötétítő függönyök. Egy nagy étkezővel összekötött jól felszerelt konyha, a hűtő tele ételekkel és italokkal, az asztal pedig finom gyümölcsökkel. A fürdőben még Billéknél sem láttam ekkora kádat vagy 4 ember elfért volna benne, de mégis a legfenségesebb hely a hálószoba volt. Még a falakból is orchidea illat áradt, amik a szobát díszítették a két éjjeli szekrényen. Hófehér bársonyos szőnyegek voltak lerakva az olaj színű padlóra. A szoba ékessége az óriási baldachinos ágy volt. Az egészet egy átlátszó lepel fedte amit oldalt vanília színű masnikkal kötöttek össze. Az ágyon óriási párnák sorakoztak sorban és máris kedvem lett volna közéjük ugrani.
- Ez tuti, hogy valami álom. – néztem fel rá és megcsókoltam
- Van kedved úszni egyet? Képzeld 29 °C– os a tenger.
- Menjünk! – szaladtam a bőröndömhöz, mint egy kis gyerek és besiettem a fürdőbe átöltözni. Mire kiértem Bill már hawaii mintás fürdő nadrágban várt rám a konyhában. Megremegtem, ahogyan állt ott a lemenő napot nézve a konyhapultnak támaszkodva. Irtó szerencsésnek éreztem magam és fogalmam sem volt, mivel érdemelhettem ki.
- Elkészültem. – osontam háta mögé és átfontam derekán kezeimet
- És még én vagyok az ijesztő… - mosolyodta el magát és feltéve engem a pultra megcsókolt
- Nem vagy ijesztő. – ingattam a fejem
- A legelső találkozásunkon, pedig ezt vágtad a fejemhez. – döntötte homlokát az enyémnek
- Mert akkor még nem ismertelek.
- És most, hogy ismersz, mit mondasz?
- Nem ismertem még hozzád hasonló tökéletesebb embert.
- Azért túlzásokba sem kell esni.
- Nem szokásom túlozni.
- Én sem ismertem hozzád hasonlót Hayley. Percek alatt felforgattad az egész világom.
- Valld be, hogy te tényleg túlzol! – pirultam el hibátlan arcát nézve
- Sosem tenném. – csókolt meg és felkapva az ölébe kivitt a partra
-47. rész-
Az alku
„A szerelem meg a testi vágy nem mindig járnak kéz a kézben.”
Megfogta két oldalt arcomat és magához húzott. Puha, forró ajkaitól azonnal felhevült testem és kezeim azonnal elkalandoztak. Először csak pólóján keresztül simogattam oldalát, majd pár pillanat múlva melegítő nadrágjától akartam megszabadítani. Persze Bill ügyesen kicselezett és fordított a helyzeten. Most már ő feküdt rajtam és kénytelen voltam beérni finom érzéki csókjaival. Nagyon sok ideje csókolóztunk már így és éreztem, ahogy fogy a türelmem. Kezemmel kitapogattam pólója alját és lassan húztam le róla. Láttam arcán, ahogyan megtörik a jég és hagyta magát. Könnyedén vettem le pólóját és tovább csókolt. Én néha letévedtem sima, finom illatú nyakára és jó mélyeket szívtam számmal bársonyos bőréből, ő mégsem tolt el. Már ez is meglepő volt, de mikor az ő puha nedves ajkai is rátévedtek az én nyakamra szívem akkorát lódult, hogy muszáj volt hátába kapnom, mire hangosan felszisszent. Kezemmel végre újra megtaláltam nadrágját és erősen megragadva próbáltam lehúzni róla. Ám ekkor megragadta mindkét kezem és fejem fölé rakta őket, miközben bilincsként kulcsolódtak ujjai csuklómra.
- Sok! – vette zihálva a levegőt épp úgy, mint én
- Akarlak! – csattantam fel próbálkozva kiszabadulni Bill vasmarkából
- Alku. – jelentette ki még mindig lefogva kezeimet
- Milyen alku? – zavart össze
- Megígérem neked, hogy nem ellenkezek többet…
- Az már nagyon jó lenne! – vágtam közbe, amin elmosolyodta magát
- …ha elvihetlek nyaralni pár napra.
- Csak ennyi? – ráncoltam homlokom és tudtam ez, így még túl könnyű lenne
- Csupán ennyi. – adott puszit ajkamra
- És hová mennénk? – kezdtem el gyanakvó lenni
- Hát… - rágcsálta ajkait – egy csodás helyre.
- Még pedig?
- Tommal szeretünk ott nyaralni, nagyon szép!
- Bill hova viszel? – untam meg mellébeszélését
- A Maldív- szigetekre. – jelentette ki és behúzta nyakát
- De nekem nincsen ennyi pénzem!
- Nem is kell, én viszlek el tehát én fizetek. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon
- Kizárt dolog, hogy te fizeted az én részem! – mérgelődtem – És engedj el!
- Rendben. – eresztett el abban a pillanatban és nagy szemekkel nézte, amint körbe- körbe járkálok a szobában, mint egy bolond
- Miért pont olyan messzire és ilyen költségeset? – duzzogtam
- Mert az a legtökéletesebb és nyugodtabb hely a világon.
- Nem érdekel, én nem megyek. – döntöttem el
- Hát jó. Nekem ez a feltételem.
- Aj… észre vetted, hogy te folyton csak követelőzöl? Először, hogy mutassalak be anyunak, most meg ez.
- Én egyiket sem akartam/akarom rád kényszeríteni, sajnálom, ha te ennyire félre értetted a helyzetet. – állt fel az ágyról és megfogta a kezem
- Oké szóval ez nem kényszer? – néztem rá gúnyosan
- Nem az. – ingatta a fejét, mire én mérgemben jó nagyot löktem rajta és, így az ágyon landoltunk mindketten. Erőszakosan kezdtem el csókolni és beletúrtam a hajába, mire ő gyengéden lefogott és a szemembe nézett.
- Ez nem kényszer, ez egy alku. Ha eljössz velem, akkor…
- Tehát akkor fekszel le végre velem, ha elmegyek veled? Kicsit sem zsarolsz meg ezzel, ugye?! Bill komolyan nem hiszem el, hogy te valóban szeretsz engem. – mondtam mérgesen
- Miből gondolod, hogy nem szeretlek? – vonta fel szemöldökét
- Ha szeretnél, te is kívánnál engem. – emeltem fel a hangom
- De én igenis kívánlak. – forgatta a szemeit ő is emelt hangon
- Azt hiszed nem vettem észre mennyire kerülöd a testi kontaktust? Oké tény, hogy fiatal vagyok, de nem hülye! Dehogy kívánsz te engem! – kiabáltam könnyeimmel küszködve végső elkeseredésemben
- Na jó elég ebből a marhaságból! – indult el kifelé az ajtón
- Persze menj csak el és hagyj itt egyedül! – dobtam utána mérgemben egy párnát, amivel fejen találtam. Hírtelen fordult vissza felém dühösen, amitől kicsit megijedtem, de ő megtántorodott és csak végig mért. Ott álltam előtte egy szál francia bugyiban, pólóban könnyes szemekkel.
- A jó nagy francokat nem kívánlak! – vágtatott át a köztünk lévő pár méteren és a fenekembe markolva az ágyra tett. Én először csak megszeppenve viszonoztam erőteljes csókjait majd mikor végig simított arcomon én is durván faltam ajkait. A jól nevelt, gyengéd Billből pillanatok alatt egy érzéki, figyelmes,szexis férfi lett. Mintha már sokszor gyakorolta volna már, hogy hol vannak azok a pontok, ahol, ha hozzám ér beleremegek érintésébe. Már nem kellett a nadrágjával foglalkoznom, önként rugdosta le magáról miközben szívogatta nyakamat és a fenekemet markolászta. Ott csókoltam, ahol csak értem és élvezve kényeztetésem, néha a hátába martam. Észre sem vettem mikor vette le rólam a felsőm, már csak arra lettem figyelmes, ahogyan lassan a hátamon végig húzva a kezét megtalálja a melltartó kapcsomat. Lélegzet visszafojtva vártam, hogy megszabadítson felesleges ruhadarabomtól, ám mintha villámcsapott volna belé, keze megremegett és elengedte a kapcsot. Megtámaszkodott két fülem mellett és engem nézett. Akkor értettem meg mennyire fél attól, hogy nekem bármiféle fájdalmat is okoz, egyszerűen megőrjített az odaadásával és tudtam, ha azt akarom, hogy ő is élvezze az együtt létünket lelkifurdalás nélkül, várnom kell.
- Áll az alku. – mondtam neki mosolyogva – Mikor indulunk?
- Köszönöm. – bólintott komolyan – Akár holnap után. – mosolyodott el ő is és legurult rólam.
- Tenger part, pálmafák. Jól hangzik! – öleltem át és éreztem ahogyan automatikusan karjaiban elálmosodok
- Szeretlek. – csókolt bele a hajamba
- Én is téged. – hunytam le a szemem boldogan
-46. rész-
Tom közbe lép
" Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket. "
- Nálam alszol, ugye? – kérdezett a kocsiban ülve anyáéktól hazafelé tartva
- Szeretnék, de csak ha nem nagy baj.
- Ne butáskodj! – kulcsolta össze ujjait enyémmel
- Na milyen volt a családi buli? – jött azonnal ki elénk Tom az ajtóba
- Tökéletes. – vigyorgott rá Bill és bevitte a bőröndjeinket
- Minden részletre kíváncsi vagyok. – terpeszkedett el Tom a kanapén és addig békén sem hagyott, míg öccse töviről hegyire el nem mondta neki az egész hetünket
- Nem szimpatikus nekem ez a Conor gyerek. – ijesztett rám Tom a kertben mikor épp a felhőket bámultam újság olvasás közben
- A legjobb barátom. – néztem fel rá
- És mi van azzal a Denissel? – heveredett le mellém a fűbe
- Ő pedig a legjobb barátnőm. – olvastam tovább a cikket
- Nagyon barátkozó típus vagy. – tett megjegyzést, amit figyelmen kívül hagytam – Mi lenne, ha ma elmennénk egy jót bulizni? Ott lesz Georg, Gustav meg egy csomó jó arc és dögös nő, ha gondolod barátkozhatsz is velük…
- Billt kérdezted már?
- Nem az a bulizós fajta ezért inkább téged kérdezlek.
- Hát Tom nem nagyon van kedvem hozzá, fáradt is vagyok… - magyarázkodtam
- …és végre megint kettesben lehetnél Billel. – fejezte be kajánul vigyorogva mondatom
- Nem ezt mondtam. – mosolyodtam el magam
- De erre gondoltál. – nevetett a képembe – Anyuci legalább megengedte, hogy együtt aludjatok? – cikizett
- Képzeld meg. – rántottam meg a vállam
- És kellene már valami izgisebb program is, mint az alvás, nem igaz? – húzott tovább, de végül is igaza volt
- Fejezd be. – szóltam rá felé sem fordítva a fejem
- Úgy látom szólnom kéne az érdekedben Törpe. – tápászkodott fel mellőlem
- Fogd be a szádat. – fenyegettem mutatóujjammal, ő pedig nevetve feltett kezekkel besétált a házba.
Végül este Tom lelépett abba a buliba mi pedig 2 film megnézése után csak fetrengtünk az ágyban.
- Tudod, ma különös dolgot vágott a fejemhez Tom… - gondolkozott el mellettem Bill
- Igen? Mit? – tetettem az értetlent, de gondoltam miről pletykálhatott Tom
- Hát jobb, ha nem szó szerint mondom el, inkább szépítek. – simított végig a hátamon, amitől libabőrös lettem – A szememre vetette amiért még mindig nem feküdtem le veled…
- Még jó, hogy ezek a dolgok rá tartoznak. – zsörtölődtem
- Ez igaz, de gondolom nem a saját fejéből pattant ki az ötlet, hogy megkérjen elégítselek már ki téged. – mondta kissé haragosan, de nem hagyta abba a cirógatást
- Nem én mondtam neki, egy szót sem szóltam. Rossz felé keresgélsz.
- Biztosan? – kérdezett felhúzott szemöldökkel, én pedig felkúsztam szájáig és apró csókokkal tapasztottam be.
- Biztosan. – öleltem át és akkor újabb meglepetésként ért reakciója…
-45.rész-
Viszály
Az érzéseket nem könnyű kordában tartani, de kétségtelen, hogy a legnehezebb a féltékenységet.
Ez a hét minden rossz előérzetem ellenére nagyon jól telt. Bill és az anyukám olyan jól kijöttek egymással, hogy megbeszélték, hogy a téli szünetet is itt töltjük nálunk csak hármasban. Minden nap együtt voltunk, néhányszor Conor és a barátnője is csatlakozott. Strandoltunk, főztünk, sétáltunk, elmentünk bowlingozni, egy álom lett volna az egész hetünk, ám mégis közbe jött valami ami kissé beárnyékolta a csodás nyaralást. Az pedig nem más volt, mint a Conor és Bill közötti ellenszenv. Az első pillanattól kezdve gyanítottam, hogy valami nincsen rendben, de ahogyan telt-múlt az idő ez beigazolódott. Csípősebbnél csípősebb mondatok hagyták el mindkettőjük száját, de mikor rákérdeztem mi ennek az oka egyikük sem adott kielégítő választ…
- Hay gyere 5 perc múlva indulunk! – kiabált fel az emeletre Bill egyik nap mikor a többiekkel épp a strandra indultunk, de én már fél órája nem tudtam elkészülni
- Megyek, máris! – kiabáltam le a földszintre a fürdőruhámmal vacakolva, ám pár perc elteltével Bill újra fel szólt.
- Kicsi lány indulunk, siess már!
- Te vagy Hayley apa pótlója? – sétált el Conor Bill mellett egy csokoládét majszolva
- Hayley mi tart már ennyi ideig? – szólt egyre idegesebben Bill újabb pár perc elteltével
- Elszakadt a fürdőruhám pántja. tudnál jönni? – ugráltam idegességemben, a szobámban
- Menjek fel? – kérdezett meglepetten
- Ne Bill, majd segítek neki én elvégre te CSAK a pasija vagy… - vigyorgott Conor a szemébe és tett pár lépést felfelé a lépcsőn
- Megyek! – előzte be Bill Conort és feltrappolt hozzám
- Baj van? – kérdeztem mikor idegesen bevágta maga után az ajtót
- Mi bajom lenne? – kapkodott idegesen és megkötötte a fürdőruha felsőm
- Szólj, ha elakarod mondani… - hagytam rá
Tehát Bill folytonosan, így reagált. Tehettem fel ezt a kérdést bármikor, bármilyen formában ő mindig visszakérdezett én, pedig ráhagytam arra várva, hogy egyszer csak elmondja mi a baja…
- Van kedvetek kártyázni? – kérdeztem a többiektől mikor este a tv előtt ültünk egy rakáson
- Persze. – vágták rá
- Hay mi játsszunk össze, mint régen! – kacsintott rám Conor és Bill mellettem nyelt egy nagyot
- Kivételesen ne csaljunk! – nevettem és osztottam mindenkinek már pár perce folyt a játék ám Conor végig egyre kényesebb és kényesebb témákat járt körül, amit Bill nem viselt valami jól, majd egy idő után én sem.
- … és emlékszel mikor anyukád ránk nyitott mikor végre megengedted, hogy megcsókoljalak? – tetette be nálam ez a kis kaput és vérben forgó szemekkel néztem rá
- Cony, kijönnél velem egy pillanatra? – préseltem ki a fogaim közt ezt az egy mondatot
- Ó-óóó. – húzta be a nyakát és kijött velem a teraszra
- Befejeznéd? – rivalltam rá mérgesen
- Ugyan mit? – tetette a hülyét
- Ne játssz velem, pontosan jól tudod miről beszélek. Felháborító ahogyan viselkedsz vele az első naptól kezdve!
- De én csak…
- Te csak? – vágtam közbe – Olyan vagy mint egy kis gyerek. – emeltem fel a hangom
- Oké tudom, de most mit csináljak? Gyerekkorom óta te vagy a legjobb barátom és most úgy néz ki, mintha egy városi divatmajom elvett volna tőlem téged. 18 éve ismerlek és te fél év alatt lekoptattál. Havonta egyszer küldesz egy e-mailt és nagy ritkán felhívsz 5 percekre, szerinted ez milyen érzés lehet nekem? – kiabált és egy kicsit el is gondolkodtatott
- Te komolyan azt gondolod, hogy nem számítasz nekem?
- Nem ezt mondtam, csak Bill jobban.
- Butaságokat beszélsz. Bill az életem értelme, nélküled viszont nem tudnék élni. Mind kettőtöket másképp szeretem és ne hidd azt, hogy te nem vagy épp ugyan olyan fontos, mint ő.
- Komolyan beszélsz? – nézett rám mosolyogva, amire én is elmosolyodtam magam
- Hát persze te buta majom! – öleltem át erősen és ő is így tett
Conorral pedig, így jártam. Összevesztünk, kibékültünk, de mégsem sikerült javítanom bármit is a kapcsolatukon. Veszett fejsze nyele volt az egész. Ennek ellenére jól éreztem magam. Végre láthattam anyát és mikor elbúcsúztunk tőle tudtam, hogy nem kell érte többet aggódnom, ugyanis ő nagyon jól meg van nélkülem is. Conornak megígértem, hogy minimum hetente telefonálok és 2 naponta írok e-mailt. Miután Conortól és Melinától is elbúcsúztunk Billel elindultunk vissza Hamburgba.
-44. rész-
Bemutatom…
" Soha ne zárd be az ajtót ha újra kopog a múlt! Bárhol is élsz el ne felejtsd, hogy az út hol indult! "
El sem tudtam hinni, hogy végre itt a nyári szünet. Denise és Phil a szüleikkel egy 1 hónapos üdülésre mentek a napsütötte Krétára, mi pedig Billel anyuhoz készültünk 1 hétre. Ez az első nap mikor Bill karjai között ébredhetek hétfő reggel és nem kell sietve elválnom tőle, így próbáltam minden percét kiélvezni, de persze, mint általában ez sem ment könnyen.
- Kicsilány készülődni kéne. – cirógatta a karom rekedt hangon
- M… anya megvár. – bújtam hozzá
- Azt mondtad neki, hogy délután 4-re ott leszünk. Nem kéne elkésnünk az első találkánkon, nem?
- Anya nem haragudna. – kezdtem el nyakát puszilgatni
- Akkor is bunkóság lenne, ha már vacsival vár minket. – fejtette le óvatosan karjaimat nyakáról és egy puszit adva a számra ki kelt az ágyból. Durcásan mentem utána és csomagoltam össze a cuccom, majd készültem el. Már az autóban ültünk mikor keze a váltó helyett a combomra tévedt.
- Mérges vagyok rád. – fontam össze magam előtt a kezeimet, de hagytam, hogy továbbra is keze a combomon pihenjen.
- Olyan vagy, mint egy durcás kis lány. – mosolyodta el magát és rám sandított egy pillanatra
- Egyszerűen csak nem értem, hogy miért nem tudtunk volna fél órával később indulni.
- Mit csináltunk volna még fél órán át?- kérdezett angyali arccal
- Sakkoztunk volna. – forgattam a szemeimet. Vajon, hogy lehet az, hogy lassan fél éve vagyunk együtt és még mindig nem feküdtünk le egymással? Pedig én tényleg, igazán akarnám már, de Bill folyton meghátrál. Lehet, hogy ő nem kíván úgy engem, mint én őt? Pedig pár hónapja még úgy nézett ki ő szenvedélyesebb talán még nálam is, de az idő elteltével ez a szenvedély átcsapott féltve óvott szeretetté. Ugyanis ez a férfi minden egyes kis zajtól féltett, kissé már néha beteges volt aggodalma és figyelmessége, engem mégsem zavart. Csak most mikor már tényleg minden érintése után megremegek, minden csókja után libabőrös leszek, jobban kívánom már bármi másnál a világon és ő mégis csak mereven elutasít mikor számára túl messzire mennék.
- Hát arra meg kellett volna tanítanod és szerintem 1 nap sem lett volna rá elegendő.
- Hagyjuk. – néztem ki az ablakon és élveztem a klíma hűsítő hatását a kánikulában
- Tom rendesen beijesztett tegnap este. – kezdeményezett Bill beszélgetést pár perc néma csend után
- Mivel?
- Elmesélte az ő kis történeteit család látogatásokról és bemutatkozásról, hát remélem ebben nem hasonlítunk egymásra… - száguldottunk az autópályán
- Tomot csókoltatom, amiért ilyen okosságokkal tömi a fejedet. – ingattam a fejem és felsóhajtottam
- Baj van? – kérdezett miközben megragadta jéghideg kezemet
- Nincsen semmi baj. – mosolyogtam rá kényszeresen és újra a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, de igenis nagy problémám volt. Ahogyan egyre csak közeledtünk szülő városomhoz, úgy bizonytalanodtam el szépen lassan, hogy én ide akarom hozni Billt. Az emberek, a légkör teljesen más, mint amihez Bill hozzá volt szokva és féltem, ha megismeri ezt a világot is(az én világomat) megretten. Így ahogyan teltek a percek én úgy lettem egyre idegesebb, de persze semmi pénzért nem vallottam volna be ezt neki. Mikor megérkeztünk a kertes ház elé nagyot dobbant a szívem, kiszálltam a kocsiból, mélyet szippantottam a levegőbe, a madarak ismerősen csiviteltek és tudtam, haza értem.
- Itt vagyunk szerelmem? – sétált mögém és mosolyogva átölelt
- Igen, hát itt lakom én. – mutattam a narancssárga házra ahonnan anya már mosolyogva sétált ki elénk.
- Sziasztok! – köszöntött minket derűs mosollyal az arcán egy nyári ruhácskában és kötényben
- Szia anyu! – rohantam oda hozzá és megölelgettem a nálam fél fejjel magasabb szőke csillogó szemű asszonyt
- Szia kicsi csillagom, úgy hiányoztál! – érzékenyült el anyukám és miatta én is
- Te is nekem. – engedtem el a könnyeimmel küszködve, majd Billre néztem, aki édes mosollyal az arcán nézte végig a mi nagy összeborulásunkat – Anya! – fogtam meg Bill kezét és felé húztam – Ő Bill. – jelentettem ki mosolyogva
- Jó napot asszonyom, örülök, hogy megismerhetem! – hajolt meg elegánsan és egy lehengerlő mosolyt küldött anya felé, aki épp úgy, mint Bill elmosolyodta magát
- Szerbusz Bill. – lépdelt közelebb hozzá anyu és megölelte majd két puszi kíséretében hozzá tette – Emma vagyok és tegezz csak.
- Köszönöm Emma. – mosolygott rá Bill, miközben állta anyu mustráló tekintetét
- Szia Baby! – szólalt meg valaki a hátam mögött és, amint a hang irányába fordultam már a karjaiba is kapott megpörgetve engem a levegőben.
- Cony! – húztam magamhoz erősen és már teljes volt a boldogságom
- Fú, de jó kis nő lett belőled ott Hamburgban. – mosolygott Conor végig mérve engem és bemutatta a gyönyörű barátnőjét.
- Bemutatom neked Melinát, Melina ő pedig Hayley. – mondta mi pedig kezet fogtunk
- Örülök Melina, tényleg gyönyörű vagy. – mosolyogtam rá
- Én is örülök, és te is az vagy. – bólogatott határozottan, majd Billre pillantottam, aki le sem vette a szemét Conorról.
- Conor, ő pedig Bill. – pusziltam arcon Billt, aki feszülten kezet nyújtott Conornak
- Szóval te vagy az a nagy Bill Kaulitz… - mondta nem túl szívélyesen, mégis vigyorogva Conor
-43. rész-
Az első nagyobb vita
"Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna."
- Ne mond nekem, hogy nincs. – nézett rám komolyan
- Tudod nem értem hova kellene sietnünk ezzel…
- Én csak azt szeretném, hogy az édesanyád tudja, hogy jó kezekben vagy.
- Ő most is tudja, nem kell ahhoz, hogy bemutassalak téged.
- De én szeretném. – nézett rám kérlelő szemekkel
- Bill ennek nincs itt az ideje.
- Én pedig úgy érzem, hogy régen itt van. – makacskodott
- De értsd meg, hogy nem megy. Egyszerűen nem tudom megtenni.
- Vagy úgy. – bólintott és felült az ágyban
- Most mit csinálsz? – néztem, ahogy kinyitja a szobában lévő óriási ablakot és láttam, hogy szemerkél az eső oda kint
- Elszívok egy cigit. – kotort az éjjeli szekrényében majd rágyújtott
- Légy szíves nyomd el. – kértem meg rá, hiszen mióta velem volt egyszer sem gyújtott rá
- Miért kéne elnyomnom? – szívott mély slukkot a cigiből majd lassan kifújta
- Mert nem egészséges. – mondtam az egyszerű választ
- Nem mindegy neked, hogy feldobom-e a talpam? – kérdezett ridegen az ablak előtt állva
- Hogy mondhatsz ilyet? – bántott meg pár pillanat alatt
- Tudod Hayley, én mióta megláttalak csak rád tudok gondolni. Egésznap te jársz az eszemben. Nagyon fontos vagy nekem létezni sem tudnék nélküled és lehet, hogy furán hangzik, de minden percben mikor nem vagy mellettem azon töröm a fejem mivel vehetnélek le a lábadról újra meg újra…
- De te is… - kezdtem volna
- Hagyd, hogy befejezzem! – emelte fel a kezét elhallgattatva ezzel -… és tudod még mikor nem vagy velem mit csinálok? Csak rólad mesélek másoknak. Ha tehetném az egész világnak a tudomására hoznám, hogy mennyire oda vagyok érted és, hogy te csak az enyém vagy. Ezzel szemben te nem mersz bemutatni az anyádnak. Tudod úgy érzem, ha én neked tényleg fontos lennék te is úgy rohannál az anyukádhoz, mint én az enyémhez mikor megismertelek. – fejezte be mondandóját én pedig azonnal a saját védelmemre keltem
- De fogalmad sincs ez milyen nehéz nekem, persze, hogy fontos vagy nekem. Ilyet ne is mondj, te vagy a legfontosabb ember az életemben! – emeltem fel a hangom kikelve magamból
- Ha az lennék bemutatnál! – mondta ő is kicsit megemelve a hangját, miközben egy nagyot villámlott
- Ne zsarolj! – szóltam rá kiabálva
- Hayley te komolyan nem érted? Én nem zsarolni akarlak téged. – ordított velem
- Annyira jó lenne, ha átéreznéd, hogy mit érzek. – kiabáltam és pár pillanatra megfagyott a levegő közöttünk
- Igen jó volna, ha te is átéreznéd az én helyzetemet. – mondta Bill normális hangerőn kimérten, eldobta a dohányt, becsukta az ablakot, majd elvette a párnáját mellőlem és ki indult a szobából – Ma azt hiszem kint alszom a kanapén. – jelentette be és ott hagyott egyedül a gondolataimmal.
Puffogva járkáltam fel-alá a szobában és közben visszaemlékeztem miket mondott Bill. Persze szépen lassan kezdtem megenyhülni és tudtam, van igazság abban, amit mondott. Viszont ismertem magam annyira, hogy tudjam idő kell nekem, míg elhatározom magamban, hogy bemutatom Billt anyának és neki pedig türelmesen kéne várnia rám. Ez a férfi pár hónap alatt forgatta fel az én megszokott kis világomat és tudnia kéne, hogy idő kell ahhoz, hogy felocsúdjak. Pár perc múlva kimerülten dőltem be az ágyba remélve, hogy holnap Billel megbeszéljük a dolgokat és minden helyre jön. Épp, hogy csak elaludtam egy nagy villám csapott be nem túl messze a háztól. Nagyon megijedtem és azonnal a takaró alá bújtam. Utáltam a vihart. Már pici korom óta rettegtem tőle. Hangosan kopogott az eső, hatalmasakat villámlott és mennydörgött az ég. Próbáltam nyugtatgatni magam, de mikor a mennydörgéstől megszólalt egy autó riasztója nem bírtam tovább. Remegő lábakkal lépdeltem a hideg padlón a kukk sötétben és kikukucskáltam a nappaliba. Bill a fal felé fordulva szuszogott és nem tudtam eldönteni, hogy alszik-e már.
- Bill? – suttogtam az ágya mellé érve, mire felém fordult és álmosan nézett rám
- Mi az? – kérdezett még mindig méreggel a hangjában
- Én csak… - estem kétségbe és már régen megbántam, hogy nem maradtam inkább a szobában, de ha már itt voltam nem fordulhattam vissza
- Baj van? – kérdezett indulatosan
- Félek a vihartól. – sütöttem le a szemem szégyenembe és legszívesebb elbujdokoltam volna. Túl sok ideig hallgatott, ami miatt kíváncsian néztem arcát. Lassan fújta ki a levegőt, angyal arca kisimult és megtelt gyengédséggel. Tökéletes arca láttán a szívem össze-vissza kalimpálni kezdett.
- Gyere, bújj ide! – emelte fel a takarót nagyot sóhajtva és mikor befeküdtem mellé szorosan átkarolt. Édesen simogatva próbált csitítgatni én pedig amint a közelében voltam megnyugodtam.
- Sajnálom… - simítottam végig karján
- Én is. Nem akartalak siettetni. – puszilt homlokon
- Tudom. Holnap felhívom anyát és egyeztetek vele mikor megyünk.
- Hayley! Ne hívd fel. – fordított maga felé
- Nem értelek. – ingattam a fejem
- Nem akarom, hogy kényszert érezz. Csak azért mert én mondtam, ne mutass be!
- De én is akarom, csak megijedtem, de igazad van.
- Nem hangzik úgy, mintha tényleg szeretnéd. – mosolygott rajtam
- Pedig én tényleg be szeretnélek mutatni és be is foglak! – pusziltam szájon mosolyogva
- Rendben, nem vitatkozom többet. Aludj inkább, ígérem megvárom míg elalszol és megvédelek a vihartól. – csókolt meg és lehunyta a szemét
- Jó éjt. – aludtam el végre nyugodtan és boldogan.
-42.rész-
Bill nagy ötlete
"Vitát csak egy módon nyerhetsz - ha elkerülöd."
Két hét múlva Bill a fejébe vette, hogy ha már úgyis mindennap nála alszom akár be is költözhetnék hozzá. Persze én ezt túl korainak véltem, de mikor már 3 napja rágta a fülemet úgysem tudtam neki nem-et mondani. Így inkább választottam egy köztes megoldást. A megállapodásunk pedig úgy szólt, hogy pár cuccomat átviszem hozzá és cserébe ő is áthoz valamit hozzám a koleszba.
Este Billéknél aludtam és áthívták a Georgot és Gustavot egy filmnézésre, ebbe csak az volt a bökkenő, hogy Gustavot nem ismertem még közelebbről. Tehát újra stresszelhettem , hogy vajon jól kijövünk majd az este folyamán…
- Nagyon finomat főztél Tom! – dicsértem meg a kanapén ülve
- Kész mesterszakács vagyok. – nyelte le ő is az utolsó falat pizzát
- Ja nagyon nehéz lehet felemelni a kagylót és rendelni! – mondta új ismerősön Gustav
- Ne oltsátok, mert máskor ezt sem fogja megtenni. – nyamnyogott Georg a szőnyegen helyet foglalva Gustav mellett
- Tele vagyok. – fogta a hasát Bill mellettem ülve
- Nekünk meg mennünk kéne, mert idő míg haza vergődünk. – kelt fel a földről Gustav
- Bizony induljunk neki hagyjuk a szerelmeseket turbékolni! – csücsörített Georg
- Jó, de előbb gyertek át hozzám, megmutatom az új gitárt! Esküszöm ilyen gyönyörűséget még nem láttam! – csillogott Tom szeme épp úgy, mint egy kis gyereké
- Hayley megnézed te is? – forgatta a szemeit Bill
- Nem én már láttam mikor elszaladtál a boltodba, akkor szállították ki és nem is Tom lenne, ha nem jött volna át nadzolni az új gitárjával.
- Akkor mi maradunk. – fogott kezet köszönésképp Gustavval és Georggal
- Hát örülök, hogy megismertelek! – mentem búcsúzni Gustavhoz
- Még én, ha tudnád mióta áradozik rólad Bill… - adott két puszit Gustav, miközben én elpirultam és Billre sandítottam
- Szia Hayley, holnap átvesszük még azt a vizsga dalt! – mondta Georg mosolyogva és megpuszilt
- Tudod Hayley: A tanár olyan, mint a kábítószeres: mindig csak az anyag érdekli. – mondta Tom nevetve
- Lazíts már! – szóltam rá Georgra mosolyogva és Bill ásított egyet
- Én is álmos vagyok.
- Akkor fürdünk és alszunk is.
- De korán lefekszetek! Mit csináltatok ti éjjel?...boccs nem akartam célozgatni! – mondta Tom kajánul és adott egy puszit az arcomra
- Aludj jól te majom! – mondtam már csak a hátának
- Te is Törpe! – intett és átmentek Tomhoz
Gyorsan megfürödtünk és tényleg már a jó puha ágyikóban feküdtünk pár perc múlva.
- Hay! – mondta Bill halkan
- Mondjad. – ásítottam nagyot
- Tudod azon gondolkoztam, hogy nem lenne-e kedved bemutatni az anyukádnak?
- Tessék? – illant el azonnal az álom a szemeimből
- Már csak, ha nem szégyellsz…
- Nem erről van szó, de mikor mutassalak be neki? – kérdeztem kicsit hisztérikusan
- Hát, ha nem nagy gond elmennék hozzátok a nyáron.
- Ezen a nyáron? – ijedtem meg
- Miért mi a baj? – nézett rám
- Semmi baj. – nyugtatgattam inkább magam, mint őt. Jó kapcsolatban voltam anyuval, de ez a pasizós téma sosem ment nekünk. Ő nagyon nyitott lett volna rá, de általában én annyira zavarba jöttem, hogy hárítottam. Conorról is csak azért tudott, mert egyszer ránk nyitott csókolózás közben és visszaemlékezve az sem volt a kedvenc beszélgetésem anyával, pedig ő aztán nagyon jól fogadta. Kettőnk közül mindig is én voltam a szemérmesebb és már csak ha belegondolok, hogy én Billt bemutassam neki, máris rosszul lettem.
-41. rész-
Reggeli rohanás
"Lehet, hogy orvostudomány híján megrövidül az emberi élet tartama. De ha az idő lassabban telik, ha a napok, évek nem futnak el villámsebesen előlünk, egyszóval, ha van időnk élni, kérdés, mit vesztettünk...." (Robert Merle)
- Hayley, kelj fel! – ébresztgetett Bill másnap reggel
- Fent vagyok. – mondtam még csukott szemmel
- Elkéstünk. – húzott fel ülő helyzetbe, de akkora már rég kipattantak a szemeim
- Mi? – ijedtem meg
- Elfelejtettem bekapcsolni az ébresztőt Tom pedig most hívott a suliból, hogy mi van már velünk. – húzott magára egy farmer nadrágot
- Mennyi az idő? – pattantam ki az ágyból és hirtelen azt sem tudtam hova dobtam tegnap este a ruháimat
- 9, ha sietünk a 2. órára beérünk. – nyújtott felém pár ismeretlen ruhadarabot
- Mi ez?
- Összeszedtem neked pár cuccot. Szerencse, hogy haza hoztam pár ruhát az előző kollekcióból.
- Köszönöm. – vonultam be a fürdőbe és gyorsan rendbe szedtem magam
- Mindened megvan? – zárta be a ház ajtaját Bill sietve
- Meg. – topogtam az anyós ülés ajtaja előtt, mire végre kattant a zár és bepattantam
- Kivel van órád? – kérdezett miközben kitolatott a garázsból
- Öhm… - gondolkoztam – basszus… zenetörténelem! –estem kétségbe és Bill a padlógázba taposott
- Jó nyugodj meg beérünk!
- Nem tudod, hogy hiányzik-e még a tanárnő?
- Nem tudom.
- Frau Gülck biztosan lefeleltet, ha elkések. – fogtam a fejem
- Beérünk! – dudált az egyik előttünk lévő lassú autósra
- Jó azért ne karambolozzunk. – néztem, ahogyan száguldozva szlalomozik a kocsik között
- Nem fogunk. – fonta össze ujjait az enyémmel
Szerencsénk volt, hogy az iskolában már becsengettek, így mikor Bill leparkolt a névre szóló tanári helyre nyugodt szívvel ugorhattam ki az autóból, senki sem láthatott. Ahogyan azt sem, hogy Bill kézen ragadva engem rohant végig a parkolón, hogy nehogy elkéssek. Az iskola folyosóján szaladtunk végig, mikor Bill hirtelen megtorpant és betolt egy szekrény mögé.
- Mi az? – lihegtem
- Maradj csendben, ha szólok menj a terembe. – mondta épp úgy, mint valami szuperhős, amit nem nagyon értettem, de pár pillanat múlva meghallottam az idegesítő kopogást a folyosó kövén és akkor minden összeállt.
- Frau Gülck, épp önt kerestem… meg kéne beszélnünk valamit.
- Oh, Bill hát persze. Mondja csak!
- Nézzen ki az ablakon! Ott az a kocsi… – fordítottak nekem hátat és Bill jelzett a kezével, hogy most mehetek. Miközben halkan elsiettem mögöttük láttam, ahogyan Frau Gülck tátott szájjal issza Bill szavait, hát persze, hogy ő sem tudott ellenállni tökéletességének. Mikor beléptem az osztályba mindenki vigyázba vágta magát, de én csak egy szemforgatás kíséretében a helyemre rohantam.
- Egész reggel hívtalak. – bökött meg a mellettem ülő Denise – És mi ez a ruha? Hol voltál?
- Csss… - csitítgattam – Billnél aludtam.
- Billnél? – mondta jóval hangosabban, mint ahogyan kellett volna
- Fogd már be! – szóltam rá, miközben mindenki minket figyelt
- Csajok ne rikácsoljatok! Hayley, bazira dögös vagy. – hajolt előre Phil a mögöttem lévő padból kaján vigyorral a képén
- Kösz Phil.
- Mi történt? Mindent tudni akarok! – mondta Denise mikor Frau Glück bugyuta mosollyal az arcán belépett a terembe és én tudtam, hogy ez egy nagyon hosszú nap lesz.
-40. rész-
Gaz csábító
" A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben összetörni. "
- Mihez lenne kedved? – kérdezett Bill miután Tom kettesben hagyott minket
- Megnézném az udvart, ha nem nagy gond.
- Gyere! – ragadott kézen és a terasz ajtó felé húzott
- Haza mész a tavaszi szünetben? – kérdezett Bill már a kertben sétálgatva
- Igen, már megígértem anyának és Conornak.
- Conornak… - vízhangzott Bill csendesen
- Igen. Conornak. – bólogattam
- Hát persze… - forgatta a szemeit
- Mi a bajod? – mosolyogtam féltékenységén belemártva a kezem a medencébe
- Semmi. – vágta rá mogorván
- Akkor jó. – rántottam meg a vállam és tovább sétáltam
- És marha sokat lesztek együtt, ugye? – mosolyogtatott meg újabb kérdésével
- Hát, már vagy fél éve nem találkoztunk. Biztosan egész nap együtt lógunk majd, miért kérdezed? – húztam még tovább az idegeit
- Csak úgy. – mondta ártatlanul – Nincs fényképed erről a Conorról?
- De van, nagyon helyes srác, ha haza vittél megmutatom neked. – mondtam mosolyogva, amitől arca megvonaglott
- Van már eltervezett programotok együtt? – rendezte vonásait
- Áh nem kell ilyeneken agyalnunk, majd jön magától, teljesen spontánok vagyunk. - játszottam tovább vele, amitől megrándult a szája széle
- Szóval spontánok… - húzta el a száját már inkább szomorúan, mint idegesen és már nem volt szívem tovább bántani.
- Igen mi azok vagyunk, de mivel ott lesz az új barátnője is lehet, hogy majd kevesebb ideje lesz rám sajnos. – néztem rá mosolyogva és figyeltem, ahogyan felfogja az infót
- Barátnője? – szaladt fel szemöldöke, ami nagyon mulatságos volt
- Igen. Conor nagyon szerelmes belé. Órákat tud róla mesélni telefonon. – nevettem rajta és adtam egy puszit a szájára
- Ezt jó hallani. – mosolyodott el végre ő is és visszamentünk a házba. Leültünk a tv elé és addig néztük, míg teljesen el nem álmosodtunk.
- Hay… - mondta Bill ásítva
- Hm? – szuszogtam karjaiban
- Holnap iskola, haza kéne, hogy vigyelek.
- Még egy kicsit. – bújtam hozzá még közelebb
- Nem szabad elaludnod. – mondta ő is álmosan
- Nem alszom, csak pihentetem a szemem. – suttogtam
- Na gyere Hayley. – kelt fel mellőlem és felvett a karjaiba, mint ahogyan a hercegnőket szokás, persze azonnal kipattantak a szemeim.
- Bill, mit csinálsz? – ijedtem meg
- Beviszlek a hálóba. Gondolom nincs ellenedre az itt alvás? – mosolygott rám lehengerlően, miközben a lábával berúgta maga mögött a hálószoba ajtaját.
- Oké. – néztem rá kicsit megszeppenve
- Mindjárt hozok neked valami alvós pólót. – tett le az ágyra óvatosan, mintha valamiféle törékeny dolgot cipelt volna és bevágtatott a gardróbba, ami a hálóból nyílt. Hozott nekem ruhát és kiment, míg felöltöztem. pár perc múlva ő is már egy szál pólóban és egy boxerben feküdt mellettem az ágyban.
- Zavar, ha egy takarót használunk? Nem teljesen készültem fel rád, de hidd el mától kezdve téged is bekalkulállak.
- Egyáltalán nem zavar. – húzódtam hozzá közelebb és megvártam, hogy átöleljen. A testem a hajam végétől egészen a lábujjamig megremegett, ahogyan a meleg teste az enyémhez simult. A pár perccel ezelőtti fáradtságom egy szempillantás alatt elillant és már rá is találtam ajkaira. A lassú érzelmes csókunk kezdett vad smárolásba átmenni, mikor egyik lábamat át vetettem derekán és ráültem csípőjére. Lassan elváltam ajkaitól és nyakát kezdtem puszilgatni, miközben az ő keze betévedt pólóm alá és hátamat kezdte simogatni. Cirógatta a vállaimat, de én egyre csak többet akartam. A testem teljesen felhevült és folyton libabőrös volt. Mint mindig most sem bírtam magammal, a kezem saját útra kélt és Bill forró mellkasán kalandozott, miközben a puszilgatásomat felváltotta a nyakszívogatás. Bill azonnal felszisszent és fenekembe markolva maga alá gyűrt. Két fülem mellett támasztotta meg magát és sebesen véve a levegőt azt mondta:
- Ne csináld ezt. – mondta megtörve a csendet, de én csak gyorsan verő szívvel ingattam a fejem, hogy nem értem mit beszél. – Ne hívd ki magad ellen a sorsot, mert egyszer azt veszed majd észre, hogy nem tudok magamon uralkodni.
- Nem is kell! – húztam megint arcát közel magamhoz és megcsókoltam, amit egy ideig ő is viszonzott, majd mikor testem újra felhevült elhúzódott.
- Meg akarsz ölni! – ingatta a fejét mosolyogva, de megint nem értettem miről beszél, így folytatta – Azt szeretném, ha várnánk még. Azt szeretném, hogy csodás legyen neked.
- De most is csodásan érzem magam… - kezdtem kínosan érezni magam
- Még nincs itt az ideje. – nézett a szemembe
- Úgy érzem magam, mint valami gaz csábító.
- Pedig butaság így érezned. Egyszerűen csak azt akarom, hogy neked a legjobb legyen, de eléggé megnehezíted a dolgom az tény. – mosolygott majd legördült rólam
Sokáig elmélkedtem azon, amit mondott és tudtam igaza van. Nem kell elsietni a dolgokat, ráérünk, már csak azt nem értettem, hogyha most higgadtan végig tudom gondolni mindezt, felhevülten, miért nem megy?
- Alszol? – suttogott Bill és megfogta a kezem
- Még nem. – fordultam angyal arca felé
- Hayley… - húzódott közelebb, hogy a sötétben is lássam arcát
- Igen? – néztem megkomolyodott arcát
- Szeretlek. – mondta, hangja mint a cseppentett méz és én fekve szédültem. Kellett pár pillanat, mire én is reagálni tudtam a hirtelen jött boldogságtól…
- Én is szeretlek. – mondtam épp olyan komolyan, mint ő nekem, és ahogyan megláttam angyali mosolyát én is elmosolyodtam magam.
- Aludj jól Kicsilány. – csókolt meg és körém fonta karjait
- Jó éjt. – hunytam le a szemem mosolyogva és máris a rózsaszín fellegek között jártam.
Utolsó kommentek