-15. rész-

Ez már tényleg randi!

" A szerelem olyan, mint a víz. Beleeshetsz, akár bele is fulladhatsz… mégsem tudsz élni nélküle! "

Kíváncsian nyitottam be a Billel való közös órámra másnap reggel. Csak ült a zongora előtt és egy vidám dallamot játszott. Annyira sok energiája volt és nem tudtam honnan szerzi.

-          Jó reggelt! –zavarta meg eszmefuttatásom

-          Neked is! –eszméltem fel

-          Gyönyörű napunk van, nem? –mosolygott rám azzal a bizonyos mosolyával, aminek már az első alkalommal a rabjává váltam

-          Tényleg szép! –néztem ki az ablakon, amely a hó fedte udvarra nézett

-          Gondoltam ma valami lazábbat veszünk! –adta a kezembe a kottát, de egy másodpercre se hagyta abba a mosolygást, amely engem is mosolyra bírt

-          Ennek most nagyon örülök! – vettem a kezembe a kottát és dúdolni kezdtem

Ma nagyon könnyen ment a munka, nem úgy, mint tegnap. Minden eddigi ellenszenvünk és haragunk elszállt. Nem tudtam meddig tart ez az időszak, de ki akartam használni.

-          Ügyes voltál ma! –mondta az utolsó közös óránkon ezen a napon

-          Köszi! –mosolyogtam rá mikor kiléptünk a teremből a menza felé véve az irányt

-          Velem ebédelsz? –nézett rám megint azzal a megütközött nézésével

-          Csak, ha szeretnéd. –vontam meg a vállam

-          Bár azt mondhatnám, hogy nem. –mondta búskomoran

-          Nem kötelező! –néztem fel rá

-          De sosem volt önkontrolom –tárta ki előttem az ajtót

-          Mondanám, hogy ezt nagyon sajnálom, de nem lenne igaz. –sétáltam be alig észlelve a rám szegeződött szemeket

-          Jajj, Hayley! –rázta a fejét sóhajtozva és Tom felé intett, aki már szokásos asztaluknál ült a Billnek kihagyott hely mellett. A szemem sarkából láttam, ahogyan Tom felvonja, szemöldökét majd rosszallóan néz Billre és kifújja a levegőt. A mi asztalunk felé is eltekintettem, ahol Denise méregetett mosolyogva, mire én is elmosolyodtam magam, de magam elé próbáltam nézni, nehogy más is észrevegye lelkesedésem. Beálltam a sorba és Bill is szorosan mögöttem sétálva követett. Éppen, hogy kikértem a vizem egy naranccsal, Bill azonnal hozzá tette:

-          És 2 sajtos pizza szeletet, Colát és 2 csokis sütit. Mennyivel tartozom? –mosolygott ellenállhatatlanul a büfés nénire, aki csak nagyokat pislogott. Tudtam én, hogy ez a mosoly nem csak engem kápráztat el! Igazából kicsit örültem is ennek a felfedezésnek, legalább nem vagyok egyedül!

-          Bill, hagyd csak!- mondta az őszülő néni

-          Jajj, dehogy! – tett le Bill a pultra jóval több pénzt majd megfogta a tálcát és egy üres asztal felé vette az irányt. Ám én csak megkövülten álltam még mindig a sor elején és néztem utána. Észrevette, hogy nem követem, letette a tálcát az asztalra és visszasétált hozzám, kíváncsi arccal.

-          Nem jössz?

-          Én… - néztem fel rá nagy szemekkel

-          Igen? –mosolyodta el magát és kicsit arrébb húzott, hogy ne tartsam fel a sort nem, mintha nem mindenki minket bámult volna, de így azért megvolt a látszat.

-          Nem fizethetsz helyettem! –suttogtam, hogyha lehet, ne hallják a hallgatózók

-          Miért nem? –nézett rám hihetetlenkedve

-          Mert nem és kész. –néztem rá mérgesen

-          Mi lenne, ha leülnénk és megbeszélnénk? –nézett körbe ő is csendesen

-          Jó. –bólintottam és Bill után mentem és ő kihúzta előttem a széket, mint mindig

-          Ezt ne! –szóltam rá

-          Miért? –nézett rám kérdőn

-          Így is mindenki minket néz… - ültem le ő pedig betolta a székem

-          Csak azért nem leszek bunkó, mert ádáz szemekkel kémlelik minden lépésünk!

-          Mennyibe került az én részem? –hagytam rá

-          Nem tudom, nem kaptam blokkot. –vonta meg a vállát

-          Azt hiszed most nyertél, igaz? –néztem szája szegletébe megbújó gúnyos mosolyát hunyorítva

-          Eszembe se jutott ilyesmi!- és szélesebben elmosolyodta magát

-          Ne vedd tolakodásnak, de minek neked 2 szelet pizza és süti? –kezdtem gyanakodni

-          Nem csak nekem! –intett felém fejével jelentőség teljesen

-          Tessék? –rökönyödtem meg- na, nem!

-          Csak az én kedvemért! Kérlek! –nézett rám a szempillái alól és ott végem volt… hírtelen keltek életre bennem a pillangók és repdestek a gyomromban, a fejem lüktetett és a szívem majd kiesett úgy tombolt.

-          Hogyan? –pislogtam nagyokat

-          Egyél velem! –mondta kérlelő hangon apró mosollyal

-          Eszem… - kamilláztam bólogatva

-          Jó étvágyat! –mosolyodott el féloldalasan én pedig próbáltam összeszedni magam és beleharaptam a pizzámba

-          Milyen órád is lesz? –nézett rám Bill miután megebédeltünk és csak ültünk egymással szemben a zajos ebédlőben

-          Zongora.

-          Georg nagyon jó tanár és vicces! –nézett el az asztaluk felé, ahol Georg ült és éppen egy uborkadarabot próbált kibányászni a szendvicséből

-          Az. –nevettem el magam ügyetlenkedését nézve

-          Ma lenne kedved találkozni?

-          Persze! –vágtam rá- Hol?

-          Ahol tegnap?

-          Sétálunk? –kérdeztem

-          Van erre felé egy jó kis kávézó, gondoltam beülhetnénk oda, ha neked jó? !

-          Igen, hánykor? –próbáltam kicsit közömbösebbnek látszatni magam

-          5óra megfelel? fél 7-kor már sötétedik és vacsorára visszaérünk, mint tegnap.

-          Oké. –és abban a pillanatban be is csengettek

-          Menjünk! –tolta be a tálcánkat a helyükre és kinyitotta előttem az ajtót mikor kiléptünk a folyosóra, majd elkísért a termemig.

-           Akkor a kapuban. –néztem fel rá

-          Ott leszek! –bólogatott mosolyogva én, pedig benyitottam a termembe.

Georg egész idő alatt kissé elvarázsoltan játszott a zongorán. Néha pedig vigyorogva fürkészte az arcom. Az óra végére pedig csak egyre irritálóbb lett.

-          Ez most már hivatalosan is egy randi!- sikongatott Denise a szobámban

-          Héhé! Mindenki meghallja! –csitítgattam

-          Nagyon bejön neked! –vigyorgott rám, ami okán én is elnevettem magam

-          Fogd be, és segíts! Mit vegyek fel? –álltam be a szekrényem elé

-          Az a barna kis kabát nem rossz! –mutatott rá

Végül egy jó meleg gyapjú fehér hosszú ujjú, barna kis kabát, rózsaszín sál, farmer nadrág és egy fekete magas sarkú összeállítást választottuk.

-          Légy jó! –lökött ki az ajtón Denise