jessyblog

 -23. rész-

Bill nélkül

 "Bárki is mondta, hogy lehetetlen azt dolgot hiányolni, ami még nem volt a tiéd, nyilvánvalóan sosem volt még szerelmes. "

A következő napot csak is az önsajnáltatással töltöttem. Bill nélkül értelme sem volt számomra elmenni arra a hülye bálra, de persze Denise miatt nem mondhattam le. Phil próbált jobb kedvre deríteni, ami olykor sikerült is neki egy időre, de aztán eljött az éjszaka mikor hatalmába kerített a kétségbeesés. Vajon megérkezett már épségben? Jól van? Mit csinálhat most? Ő is gondol rám? És én is hiányzom neki? De persze ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak. Nem tudtam a telefonszámát és azt hiszem, ha tudtam volna se lett volna merszem felhívni.

A nélküle eltöltött második napomon csúcsosodott ki a személye utáni hiányom. Azon a napon jöttem rá, hogy ő az egyik főszereplője az életemnek. Nélküle az édes is savanyú volt. Nem is emlékeztem rá mikor ültem utoljára végig az ebédet a menzán Denise és Phil mellett. Egész végig a privát asztalunknál lévő üres széket néztem.

-       Kezd szánalmassá válni, amit csinálsz!- jegyezte meg Denise a szendvicsét rágcsálva

-       Én is tudom!- vertem az asztallapba a fejem

-       Kezdesz megbolondulni kislány!- mondta Phil leállítva engem mielőtt kárt tennék magamban

-       Jót tenne neked ma egy szépítkezős, vásárolgatós, csajos délutáni program. - mondta jó kedvűen Denise, és amit ő eltervez, azt csak valami természeti katasztrófa semmisítheti meg.

Este 8 órakor estem be a szobám ajtaján 2 nagy papírzacskóval melyeknek a tartalma: 1 fekete magas sarkú a báli ruhámhoz és egy alkalomhoz illő kabátka volt.

Persze a másnapom sem volt sokkal nyugodtabb, ugyanis el kellett mennem az estélyimért Bill hangszer boltjába, ahol az eladó megütközve kérdezett vissza, hogy biztosan én vagyok-e az a Hayley. Még a személyimet is odaadtam neki bizonyítékként, így végre elhozhattam a ruhát. Rohantam Denisével tovább a manikűröshöz, onnan át a kozmetikushoz, majd végül a fodrászhoz. Gyönyörűen kisminkeltek, a hajam soha nem állt még ilyen szép loknikban feltűzve és a ruha, ami rajtam volt lélegzetelállító volt. Én még is feszengve léptem be este 8-kor a bálterembe, ahol már 1 csomó tinédzser és tanár jól szórakozott. A fények először elvakítottak, de miközben sétáltam le a hosszú lépcsőn úgy éreztem minden szem rám szegeződik. Nagy volt a kísértés, hogy végig nézzek a tömegen, de attól tartottam, ha ez megtörténik elvesztem az egyensúlyom és lezuhanok a lépcsőről. Az utolsó lépcsőfokoknál jártam mikor egy kéz felém nyúlt, hogy segítséget nyújtson. Persze én azonnal kapva kaptam az alkalmon, így teljesen gördülékenyen sikerült a belépőm. S mikor felnéztem nagy meglepetéssel találtam szembe magam. Az igazgatóúr segített le a lépcsőn lovagiasan. Én persze azonnal belevörösödtem a gesztusba és tudtam Bill csak is tőle tanulhatta a kifogástalan viselkedését.

-       Hayley, ha nem tévedek. – mondta udvariasan és kezet csókolt, azt hittem abban a pillanatban hátast dobok a pasastól, ő sem a 21. században élt, épp úgy, mint Bill.

-       Igen igazgatóúr, Hayley Morgen a nevem.

-       Sok szép dolgot hallottam már rólad Hayley! És neked csak Gordon. – kacsintott és a kezembe adott egy puncsot

-       Köszönöm igazgató… akarom mondani Gordon. - mosolyodtam el magam – És mégis kitől hallotta a szép dolgokat?

-       Természetesen a két fiamtól, de legfőképp Billtől.

-       Értem. – kortyoltam bele az italomba titkolva, hogy mennyire zavarba hozott, vajon mit mesélhet rólam Bill a szüleinek?

-       És te hogyan látod őket, jó tanáraid?- kérdezett csevegő hangon, amitől egy aprónyit megnyugodtam

-       Ez valamiféle közvélemény kutatás?- próbáltam kicsit oldani a saját magamban keltett feszültséget

-       Ígérem, köztünk marad!- nevette el magát hamiskásan

-        Mind a ketten fantasztikusak. – mosolyodtam el magam én is

-       Ezt örömmel hallom!

-       Rájuk biztosan sosincsen panasz! – kezdtünk el lassan beljebb sétálni a terembe

-       Hidd el, akad. Bár inkább Tomra.

-       Igen sokan nem viselik el a kritikát, ő ugyanis mindig megmondja az igazat, legyen az bármennyire fájdalmas.

-       Igen szókimondó ember, ellenben Billel. – lehet, hogy én vagyok a paranoiás, de úgy éreztem Gordon mindenáron fiatalabb nevelt fiára akarja terelni a témát, és ettől azonnal elfogott a hányinger. Tuti, hogy sejt valamit.

-       Bill inkább udvariasabban közli a véleményét. - próbáltam pártatlan és közönyös maradni, nehogy megsejtsen valamit.

-       Ehhez kétség sem fér! Ő elég érzékeny. – nem tetszett a hangsúly, ahogyan mondta, kissé lekezelő volt muszáj volt a védelmére kelnem.

-       Én ezt nem így látom Gordon. Szerintem Bill csak kicsit jobban oda figyel másokra, mint Tom és nem azért mert érzékeny, hanem mert igazán nemes lelkű, kedves és lelkiismeretes ember. – fejeztem be mondandómat, amit kissé indulatosan adtam elő

-       Teljesen igazad van Hayley én is így látom. – mosolyodta el magát egyetértően és nekem abban a pillanatban esett le, hogy egész végig ez volt a célja. Rossz színben akarta feltűntetni Billt, hogy kiszedje belőlem vajon én, hogyan látom őt. És mivel eddig nem adtam megfelelő válaszokat ezért ehhez a cselhez folyamodott, amibe jól bele is sétáltam. Szégyenemben elfordítottam tekintetem, de Gordon hozzá tette.:És nagyra értékeltem ezt a beszélgetésünket, örülök, hogy megismertelek. – csókolta meg újra a kezem majd ott hagyott a szépen feldíszített udvaron. Észre se vettem, hogy eddig kisétáltunk és most sajnáltam, hogy leadtam a kabátom a ruhatárba. A levegő igazán friss volt és megkönnyebbülés volt az orromnak a finom pázsit illat. A bálteremben hangosan szólt a zene, de én inkább sétálni indultam. Még csak most vettem észre, hogy az egész udvar fehér rózsákkal és szalagokkal volt díszítve. Mélyet szippantottam a hideg levegőből. Megint Billre gondoltam. Néhányszor nagyon szánalmasnak éreztem magam, amiért a nap minden percében ő járt a fejemben. Itt vagyok egy gyönyörű szép bálon a legjobb barátaimmal és ahelyett, hogy ezt élvezném folyton egy irtó helyes nálam 8 évvel idősebb pasin jár az eszem, aki nem mellesleg a tanárom. De mégis olyan jó érzés volt rágondolni. Felnéztem a tiszta csillagos égre ahol épp teli hold volt. Vajon Milánóban is ilyen szép a hold? Mit csinálhat most? Este 9 felé járhat a bemutatónak biztosan vége. Ő is bulizik, a barátaival ehhez kétség sem fér csak kicsit modernebb környezetben és egy csomó gyönyörű nő veszi körül. Magam előtt láttam a képet hány nő fordul meg utána és elegyedik vele lágy flörtbe a bárpultnál. Iszonyú érzés volt belegondolni, hogy rajtam kívül más nővel is annyira önfeledten tud beszélgetni. Az irigység felütötte bennem a fejét és tudtam, hogy nem alaptalanul. Hiszen ki vagyok én? Egy kis senki, pláne egy csodaszép modellel szemben és persze Bill mellé is csak egy ilyen nőt tudnék elképzelni. Fáztam és miközben egyre csak gyorsultak a rémképek a fejemben minden féle hosszú combú nőről és Billről, kirázott a hideg. Abban a pillanatban nagyot ugrottam, ugyanis valaki rám terítette a fekete öltönyét.