jessyblog

      -27. rész-

Csókolj még!

"Shakespeare szerint minden jó, ha jó a vége. De néha csak úgy vége."

Rég nem aludtam már olyan jól, mint az nap este. Másnap reggel az eső kopogására ébredtem. Nem volt vihar, aminek nagyon örültem, inkább egy tavaszi zápor. Az egész vasárnapot végig tanultam. Denise kezdett gyógyulgatni már csak inkább levert volt, mint másnapos. Úgy vártam Bill hívását, mint egy kis 14 éves csitri. 5 percenként néztem a telefonomra és alig tettem le fél másodpercre is, de persze hiába volt az aggódásom. A lovagom, ahogy Denise hívja pontban 5-kor már hívott is.

-       Haza értél épségben? – kaptam fel a telefonom

-       Neked is szia. – szólt bele a telefonba mosolyogva

-       Szia. – mosolyodtam én is el magam automatikusan

-       Miért ne értem volna haza egyben?

-       Mert zuhog az eső reggel óta, csúszósak az utak és aggódtam.

-       Kicsi Hayley, ne aggódj már értem folyton.

-       Könnyű azt mondani! Tudom, hogy száguldozol az utakon.

-       Ez aljas rágalom! Nem szoktam gyorsan vezetni.

-       De igen! Mindig. Néha halálfélelmem van melletted.

-       Pedig pont most akartalak elhívni moziba… de ha szeretnéd, buszozhatunk is. – nevette el magát

-       M… talán ma kibírom valahogyan az őrült vezetési stílusod.

-       Most nagyon megbántottál… - mondta színésziesen

-       Ki tudnálak valahogyan engesztelni?

-       Majd meglátjuk, ha egy fél óra múlva lejössz a kapuba. – mondta lehengerlően és máris a szívem a torkomban dobogott

-       Ott leszek.

-       Rendben akkor légy jó addig.

-       Megpróbálok… - forgattam a szemeim

-       És Hayley!

-       Igen?

-       Nagyon hiányzol! – vallotta be

-       Te is nekem. – próbáltam a sokkból feleszmélni

-       Akkor szia.

-       Szia… - mondtam már megkésve a süket telefonomnak

Gyorsan kapkodtam össze a ruhámat a szárítóról és épp, hogy nem késtem el a megbeszélt időpontról.

-       És milyen volt a tárgyalás? – kérdeztem már a mozi teremben ülve várva, hogy kezdődjön a film

-       Rém unalmas, alig vártam, hogy vége legyen.

-       Kíváncsi lennék rá milyen lehetsz tárgyalás közben. A komoly Bill. – próbáltam elképzelni

-       Megnyugodhatsz, nem vagyok sokkal komolyabb, mint most. – mosolyodott el és hozzá tette - Utálok hivatalos ügyeket intézni.  – és mint egy varázscsapásra el is kezdődött az ilyenkor szokásos vetítés előtti reklám.

Furcsa volt már az is ahogyan az emberek ránk néztek, mikor beléptünk a nagy pláza ajtaján. Viszont nem ez aggasztott a legjobban. Bill úgy nézett ki, mintha egy divatmagazin címlapjáról lépett volna elő én, pedig teljesen átlagosan. Attól féltem, hogy kínos helyzetbe hozom, de ő jelét sem mutatta annak, hogy zavarban lenne. A film elejétől kezdve fura vibrálást éreztem kettőnk közt és ez az idő elteltével csak fokozódott. Már majdnem, hogy hallottam a köztünk elpattanó kis elektromos felhőket.

-       Szeretem ezt a színészt. – ittam bele az üdítőmbe kicsit oldva a hangulatot

-       Nagyon jól játszik. – suttogott a fülembe, amitől még jobban forrt a vérem

-       Szerintem is… - suttogtam, visszafojtott lélegzettel

Olyan hangosan dobolt a szívem, hogy attól féltem valaki meghallja a terem másik végében és, ha még nem lett volna elég a saját kínom, lassan megfogta a kezem. Azonnal hatalmasat szikrázott a levegő azt hittem nem bírom ki érintését…

-       Tetszett a film? – kérdeztem az autóban hosszú percnyi mély hallgatás után a kollégium előtt

-       Elég… - gondolkozott el kaján mosollyal az arcán- tanulságos volt.

-       Van kedved bejönni? – néztem rá a kilincsre téve a kezem

-       Nem lehet, vasárnapi családi vacsi van anyuéknál fél 9- től.

-       Értem, akkor azt hiszem jobb lesz, ha megyek. – adtam az arcára egy puszit, mielőtt rámásznék egy újabb szikra kíséretében és kiszálltam a fűtött kocsiból a hideg esőbe. Ott aztán kicsit kitisztult a fejem, de persze nem tartott sokáig. Hirtelen húzott vissza egy kéz maga felé és szenvedélyesen megcsókolt. Most viszont az előzőekhez képest is nagy hévvel csókolt Bill, amit a lábaim remegéssel kompenzáltak.

-       Jesszus, te remegsz! – nézett rám vizes hajjal, amitől még ellenállhatatlanabb és szexisebb lett

-       Semmi baj, csak csókolj még! – húztam magamhoz és ő mosolyogva karolta át derekamat.

Óráknak tűnő percekig csókolóztunk az esőben, míg mind a ketten bőrig nem áztunk.

-       Meg fogsz fázni. – tolt el magától odaadó tekintettel, de én újra magamhoz húztam

-       Dehogy fogok. – túrtam bele a hajába és újra csókoltam

-       Elég. – keményedett meg pillantása pár pillanat alatt és újra eltolt magától. – Menj be, mert beteg leszel! – parancsolt rám

-       Megyek. – bólogattam kicsit megszeppenve

-       Holnap találkozunk a suliban. – adott egy puszit és megvárta míg bemegyek az ajtón.